A nagydorogi gyilkosság szörnyűsége nemcsak egy családot, hanem egy egész közösséget és az ország erkölcsi alapjait is megrázta. 2025. augusztus 20-án Baráth Zalán, egy alig két hetes újszülött holttestét találták meg a falu határában. Az ügyészség vádjának középpontjában az anya, Viktória áll, akit védekezésre képtelen csecsemő ellen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel gyanúsítanak – ami életfogytiglani börtönt is jelenthet.
A nyomozás elején a nő egy feltűnően megtervezett történettel állt elő, amelyben egy titokzatos támadóra és fekete autóra hivatkozott. Hamis vallomása azonban összeomlott. Végül beismerte: a sétánál a síró gyermek annyira feldühítette, hogy többször a földhöz vágta, majd holttestét eldobta. „Ez a lény nem nevezhető anyának!… Jobb is neki, ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli” – mondta a gyászoló apa, Attila, aki a tárgyaláson kívánja szembe nézni a volt partnerével.
Jogi szakértők szerint a kisgyermek sírása egyértelműen nem minősül méltányolható oknak, amely erős felindulásból elkövetett emberölésre utalna – ami enyhébb büntetést eredményezhetne. A különös kegyetlenség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tisztában legyen a választott mód kegyetlenségével, és kifejezetten akarja a sértett halálát. Az eset a társadalom legalapvetőbb bizalmát, a szülői felelősséget és az élet szentségét sérti. A magyar igazságszolgáltatásnak most az a kötelessége, hogy az összes tény és jogi körülmény szigorú mérlegelése után olyan ítéletet szabjon ki, amely a legmesszebbmenően védi a közösség értékeit és biztonságérzetét.
