Hatvanegy éve, 1965. augusztus 21-én Vértes László ősrégész, amint a terepmunkák szakszerű vezetéséről szóló egykori terepjegyzetei tanúsítják, megtalálta a vértesszőlősi Homo erectus, a később Samu névre hallgató előember nyakszirtcsontját. Ez a nap nem csupán régészeti szenzáció volt, hanem azon ritka momentumok egyike, amikor a Kárpát-medence földjéből maga a magyar történelem ősrétegei szólnak hozzánk.
A lelet, bár véletlenszerűnek tűnhetett, pontos tudományos előzményekre épült. Pécsi Márton geográfus 1962-es terepfelvételeire, majd Vértes rendszerezett ásatásaira a Magyar Természettudományi Múzeum krónikái egyértelműen utalnak. A 350 000 éves múltra visszatekintő kilenc kultúrrétegen át nem csupán Samu csontjai, hanem több ezer kavicsszerszám, ősállat-maradvány, sőt, a tűz tudatos használatának egyértelmű nyomai is napvilágra kerültek, amit a helyszínen talált megégett csontok bizonyítanak.
A találománynak története is mélyen magyar: Futó Jenő szakmunkás kérésére kapta a Samu nevet, a névnap pedig csupán véletlen egybeesés volt. A Vértesszőlős által nyújtott komplex kép első számú európai őskori telepként máig pótolhatatlan forrása a távoli múltnak.
Samu felfedezése és a Vértesszőlős gondozott leletanyaga túlmutat a régészeten. Ezek a találatok megerősítik, hogy hazánk területe ősi, folyamatos emberi jelenlét és civilizációs folyamatok színtere volt. A minden évben megrendezett Samu-nap nemcsak a tudomány ünnepe, hanem az ősi létünk folytonosságát hangsúlyozó nemzeti emlékezet aktus.
- A lelet felfedezése
- A tudományos előzmények
- A 350 000 éves kultúrrétegek
- Az ősi tűz használata
- A Samu név eredete
- A Vértesszőlős telep forrásértéke
Az ősi tűz és a kőeszközök öröksége azt üzeni: itt, e földön gyökerezünk, és a múlt ilyen tárgyi bizonyítékai őrzik a jövőnk alapjait.
| Lelet | Kor | Típus |
|---|---|---|
| Samu nyakszirtcsont | 350 000 év | Ősember maradvány |
| Kavicsszerszámok | 350 000 év | Eszköz |
| Ősállat-maradványok | 350 000 év | Maradvány |
| Megégett csontok | 350 000 év | Bizonyíték |
