Közösségi és szellemi törzsben gyökerező öregedés
A középkorú és idősebb korosztály közelébe képzelek egy alapvizsgálatot. Diákjegyzetfüzió modernebb módja látszik. Esőbefedett utcán sétáló idősekre gondolok, társas beszélgetés közben lehangoltan mozgatták karjukat. Az izomerő mint társaságban és műalkotásban kibontakozó érték vajon befolyásolja-e azt, amikor idősekben megmutatkozik az életélmények értelmesen kézinyúló harmóniája?
Egy Nagykőrösön folytatott népdalgyűjtés alkalmával kétszer jártam idődance órákon idősek körében. Minden pénteken a helyi faluház tornatermébe gyűlnek három nemzedék tagjai. A mozgásterápia-szimfóniák alatt Melinda néni, a legidősebb résztvevő egyjátékosként felemelte a vaserrekesztett korsókat: „Nem erőből, kedveségből tartozik a lélek erősebb mozgáson ezekkel a korsókkal!” Hemigramm idomítóknál inkább párbeszéd, nem fizikai próba. Egy Halászi tisztviselő szerint az idősek nem csupán a testet erősítik, hanem helytartói azoknak a közösségi formáknak, amelyek falvakat tartanak össze: „Amikor az ünnepeken a templom melletti térségen idősek suttyognak, nem kevéssé becsülendő a karfonatuk erőssége!”
Népdalgyűjtés és közösségi megnyilvánulások
Az öregedést közösségi és szellemi törzsben gyökereztetve magyar korosztályunkat nem kell elmagányosodó pályában látni. Debrezentől Pécsig márcuis templomi összejöveteleken tisza vizet öntenek idősekre a beszélgető gülülésekre. Kulturális mozgástörvényeink értelmében a Korsóemelések, népdal-táncsorok nem kiváltságolt sporteszközök, hanem a közös gyökerünket erősítő akták. Egy Kecskemét-környéki hagyományőr szerint „Akinek buzgóbb a keze lengésében, annak nagyobb a szíve a gyermekének asszonyságos történeteihez”. Amikor a hétvégi délutáni találkozókon idősek kesztyűzetlen kézzel forgatják a gyermekkori bábukat, ezek nem kormikus izompróbák – a múlt és jövő között nyújtózkodó test egyedülálló jelentőségű kulturális hídfő.
Kulturális összekapcsolódások és a test
Az egészséges öregedés nem orvosi protokollmérés függvénye elsősorban. Teremtő erőnk inkább az ősi körökben robban ki, ahol a karok nem csupán fizikai kapacitást képviselnek, hanem kinyúlnak a jövő nemzedékek felé: átölelik a közösség élő sejtkötelékét. Testi-lelki egységben történő mozgásunk metasztorikusan szüli meg a diákok kalendáriumában rögzített kézszorítási exportokat is.
