Az 1897-ben kelt budapesti tanácsi jegyzőkönyv egy lapján található rendelet egy szokatlan fogalommal zárul: „gépkocsi forgalmi engedély”. Az irat József főherceg néven szólítja meg a címzettet – ám nem Habsburg József főhercegre, hanem Törley Józsefre, a neves magyar pezsgőgyárosra vonatkozik. Ez a dokumentum, amelyet a Magyar Országos Levéltár őriz, nem csupán egy üzletember önkéntes adózását igazolja, hanem annak az első magyar gépkocsivezetőnek az engedélye, aki az őszi sárban megmászott budai hegyek helyett a kormányzattal kihívásokat vállalva, a gyorsaság korát hozta el a magyar fővárosba.
A 20. század kezdetének fővárosa még gyalogosok, lovas kocsik és a villamos zötykölődő síneinek birodalma volt. A korabeli várostérképek, mint az 1908-as „Budapest székesfőváros térképe”, az utcák szélességét és a kereszteződések geometriáját még lovas szekérforgalomra tervezték. Törley József 1897-es forgalmi engedélye, a „Benz-mozdonykocsi” ürügyén, gyakorlatilag egy kísérleti járási engedély volt. Az önkormányzat a feltételek között rögzítette, hogy a járművet csak olyan személy vezetheti, aki a főváros mérnöki hivatalánál vizsgát tett, és minden sofőrcsere bejelentésre kötelező – ezzel de facto megalapozva Budapest első gépkocsis-oktatási rendszerét. Ez a folyamat a Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala irattári anyagaiban nyomon követhető, és azt mutatja, hogy az autóközlekedés jogi és műszaki szabályozása már a századfordulón elkezdődött, nem csupán az 1901-es első közlekedési rendeletben.
A gépkocsi-korszak beköszöntét a statisztikák is alátámasztják:
- 1902-ben 75 jármű
- 1908-ban már 374
- 1910-ben pedig 568 gépkocsi közlekedett a fővárosban
- Exponenciális növekedés
- Városi tér átalakulása
- Új közlekedési infrastruktúra
Az 1915-ös „Budapest közlekedési térképe” már külön jelöli a fő gépjármű-forgalmi útvonalakat, és az addigi főként lovak számára tervezett útfelületek lassú átépítésének kezdetét mutatja. A modern forgalom nem csupán technikai fejlődés volt, hanem egy újfajta városi szerveződés és térhasználat létrejötte is, melynek jogi alapjait Törley József engedélye és az azt követő szabályozások teremtették meg.
Ma, amikor a forgalmi dugók szinte elválaszthatatlanok Budapest képétől, érdemes visszaemlékezni arra, hogy ez az átalakulás miként indult el egy pezsgőgyáros kísérleti engedélyével. Az autó nem csupán járművé, hanem a várostér és a jogrend átformálójává vált, egy olyan folyamat kezdetét jelölve, amelynek következményeit ma is mindennap tapasztaljuk. A történelem ezen apró, de jelentős dokumentuma – Törley engedélye – emlékeztet minket arra, hogy a jelen infrastruktúráinak gyökerei a múltban, az első szabályozási próbálkozásokban és az új technológiákat bátran magáévá tévő egyéniekben keresendők.
| Év | Gépkocsik száma |
|---|---|
| 1902 | 75 |
| 1908 | 374 |
| 1910 | 568 |
