Az ébredő Budapesten, míg a Gellért-hegy felett lassan emelkedik a nap, Kovács Anna konyhájában már rotyog a zabkása. A nagymamájától tanult receptet modern köntösbe öltözteti: chiamag, bogyós gyümölcsök és egy csipetnyi fahéj teszi különlegessé. Anna, három gyermek édesanyja és táplálkozási tanácsadó, hisz abban, hogy őseink bölcsessége és a modern táplálkozástudomány találkozása adja a kiegyensúlyozott életmód kulcsát.
„A zabkása nem csupán étel, hanem kulturális örökségünk része, amely nemzedékeken át táplálta a magyar családokat” – mondja, miközben gyermekeinek reggelijét készíti. A zabkása reneszánszát éli Magyarországon, és nem véletlenül. Dr. Szabó János gasztroenterológus szerint „a zabpehely gazdag oldható rostokban, amelyek lassítják a szénhidrátok felszívódását, így hosszan tartó teltségérzetet biztosítanak, miközben stabilizálják a vércukorszintet„. Ez magyarázza, miért vált a fogyni vágyók kedvenc reggelijévé.
A hagyományos magyar konyhában mindig is jelen volt a zab, ám a modern életmód sokszor háttérbe szorította az egyszerű, tápláló ételeket. A Szent István Egyetem táplálkozástudományi kutatása szerint a rendszeres zabfogyasztók között 27%-kal magasabb a sikeres súlymegtartók aránya. A titok nem csupán a zab tápanyagtartalmában rejlik, hanem abban a rituáléban is, amellyel elkészítjük: a lassú főzés, a gondos ízesítés, és a közös étkezés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak testünket, hanem lelkünket is tápláljuk.
A zabkása különlegessége, hogy miközben az egészségünket szolgálja, összeköt minket kulturális gyökereinkkel. Ahogy Szent Benedek regulája is tanítja: „Mensura cibi sufficiat” – legyen mértékletes az étel mennyisége. Ez az egyszerű bölcsesség ma is érvényes, amikor a túlfogyasztás korában újra felfedezzük az egyszerűség értékét és a mértékletesség erényét, amely évszázadokon át jellemezte a magyar családok étkezési szokásait.
A zabkása nem csupán táplálék – hidat képez múlt és jelen között, emlékeztetve arra, hogy a jövő egészsége gyakran a múlt bölcsességében gyökerezik.
