A Széchényi Könyvtár olvasótermében találkoztam Varga Annával, aki miközben doktori kutatását végzi, aggódva figyeli 14 éves öccse YouTube-szokásait. „Teljesen beszippantották ezek a végtelen, értelmetlen videófolyamok. Azelőtt zongorázott, most már csak görgeti a képernyőt, és hol nevet, hol bambul. Mintha az agya kikapcsolna.”
Az ún. „brainrot” – vagy magyarul elmeőrlés, agyzsibbasztás – jelenség egyre aggasztóbb méreteket ölt. A kifejezés azokra a rövid, gyors vágású, sokkoló vagy stimuláló tartalmakra utal, amelyek folyamatos dopaminlöketet adnak, miközben minimális szellemi erőfeszítést igényelnek. Dr. Kovács Béla neurológus szerint: „Ezek a videók a könnyű jutalom érzetét keltik, miközben olyan mértékben terhelik túl az agyat, hogy a valódi információfeldolgozás és elmélyült gondolkodás képességét rombolják.”
A Digitális Gyermekvédelem Alapítvány friss kutatása szerint a magyar tizenévesek naponta átlagosan 143 percet töltenek YouTube-on, ennek több mint fele algoritmus által válogatott „végtelen görgető” funkciókban telik. Az aggasztó az, hogy a 2025-re továbbfejlesztett MI-alapú ajánlórendszerek egyre pontosabban célozzák meg a függőséget okozó tartalmakat. Míg a szülők többsége csak a nyilvánvalóan káros tartalmaktól félti gyermekét, az igazi veszély a látszólag ártalmatlan, de szellemileg kiüresítő videófolyamokban rejlik.
A jelenség kezelésére szakértők a digitális önkorlátozás megtanítását, a közös családi beszélgetéseket és az offline tevékenységek felértékelését javasolják. Fontos, hogy ne démonizáljuk a technológiát, hanem tudatos használatra tanítsunk. Ahogy Balogh István médiapedagógus fogalmaz: „Nem a YouTube-ot kell betiltani, hanem olyan gazdag valódi élményeket kínálni, amelyek mellett elhalványulnak a virtuális dopaminbombák.”
Az igazi tét ugyanis nem kevesebb, mint gyermekeink képessége a kitartó figyelemre, kritikus gondolkodásra és elmélyült emberi kapcsolatokra – olyan alapvető készségek, amelyeket az elmeőrlő tartalmak észrevétlenül, de módszeresen erodálnak.
