Woke nevelési elvek 2025: pelenkázáshoz is engedély kellene a csecsemőtől?

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

Képzeljük el, hogy mielőtt kisbabánk pelenkáját lecserélnénk, előbb engedélyt kellene kérnünk tőle. Abszurdnak hangzik? Az ausztrál Queensland Egyetem kutatói szerint mégsem az. A nemrég közzétett tanulmányukban azt javasolják, hogy a szülők „kérjenek beleegyezést” csecsemőiktől pelenkacseréhez, így tanítva őket a testük feletti önrendelkezésre és a határok tiszteletére már csecsemőkortól kezdve.

A „woke” szemlélet legújabb megnyilvánulása heves vitákat váltott ki szakmai körökben és a közösségi médiában egyaránt. Dr. Nagy Katalin gyermekpszichológus szerint a kezdeményezés túllő a célon: „Természetesen fontos, hogy gyermekeinkkel már kicsi koruktól kezdve tisztelettel bánjunk, de a csecsemők még nem rendelkeznek kognitív képességgel ahhoz, hogy megértsék a beleegyezés fogalmát. A pelenkázás alapvető higiéniai szükséglet, amit nem tehetünk függővé a baba ‘beleegyezésétől’.”

Az ausztrál kutatók ajánlásai között szerepel, hogy a szülők verbalizálják cselekvéseiket: „Most kicserélem a pelenkádat, rendben?” – és várjanak néhány másodpercet, mintha válaszra számítanának. Emellett javasolják, hogy a gondozók figyeljék a csecsemő nonverbális jelzéseit, és alakítsanak ki rutinokat, amelyek kiszámíthatóságot biztosítanak.

A Családok Országos Egyesületének elnöke, Kovács Péter szerint az ilyen elméletek eltávolítják a szülőket természetes gondoskodási ösztöneiktől: „A szülői ösztön évezredek óta működik. A mostani generációknak azonban egyre több külső elvárásnak kell megfelelniük, ami bizonytalanságot és szorongást okoz. Egy szülő-gyermek kapcsolatot nem lehet és nem is kell mesterséges protokollokkal szabályozni.”

A kérdés túlmutat a pelenkázáson – valójában arról szól, hogyan egyensúlyozzunk a gyermeki autonómia tisztelete és a szülői felelősségvállalás között. Talán nem a szélsőségekben, hanem a szeretetteljes, figyelmes gondoskodásban rejlik a válasz, amely természetes módon veszi figyelembe a gyermek jelzéseit, miközben biztosítja alapvető szükségleteit.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük