A Duna-kanyar ködbe burkolózó panorámáját szemlélve egy fekete Volga GAZ-24 gördül a vízparthoz. A jelenet nemcsak a múlt emlékét idézi, hanem egyben ablakot nyit a jövőre is, hiszen 2025-ben a legendás szovjet márka újjászületését ünnepelhetjük. Az egykori „fekete özvegyként” emlegetett autó, mely számtalan kelet-európai családi történet szereplője, modern köntösben készül visszahódítani a piacot.
„A Volga nem csupán közlekedési eszköz volt, hanem státuszszimbólum, a hatalom és a tekintély megtestesülése” – emlékszik vissza Kovács István, a Magyar Veterán Autós Szövetség elnöke. A szovjet érában ritkaságnak számított egy személygépkocsi, de a Volgára különösen nehéz volt szert tenni. Az orosz GAZ autógyár most az elektromos átállást kihasználva kelti életre a márkát. A tervek szerint az új modellek megőrzik a klasszikus formavilágot, miközben korszerű technológiával ruházzák fel őket.
A nosztalgia erős húzóerő, amit a gyártó is felismert. Az ötvenes-hetvenes években gyártott modellek ma gyűjtők féltett kincsei, áruk folyamatosan emelkedik. A Retró Járművek Budapesti Kiállításán idén tavasszal több mint húsz, tökéletes állapotban megőrzött Volga vonzotta a látogatókat. Az új modellek formatervei a klasszikus GAZ-21 és GAZ-24 ikonikus vonalait idézik, miközben a hajtásláncuk teljesen elektromos lesz.
A 2025-re tervezett visszatérés nem példa nélküli: hasonló utat járt be a JAWA motorkerékpár és a Polaroid fényképezőgép is. Az új Volga modellek elsősorban az orosz piacra készülnek, de a gyártó tervei között szerepel a nemzetközi terjeszkedés is. A magyar importőr szerint hazánkban is lesz érdeklődés, elsősorban az idősebb generáció részéről, akik személyes emlékeket őriznek a márkáról.
A Volga visszatérése több mint üzleti döntés – kulturális jelenség, amely összeköti a múltat a jövővel. Miközben az autóipar lázasan keresi az utat az elektromos jövő felé, a legendás márka újjáéledése emlékeztet arra, hogy az innováció és a hagyomány nem zárják ki egymást. A fekete Volga hamarosan újra megjelenhet útjainkon – ezúttal nem félelmet, hanem nosztalgiát és elismerést kiváltva a szemlélőkből.
