A budapesti Műegyetem Építészeti Karának nemrégiben rendezett szimpóziumán a jövő épített örökségének kérdése állt a középpontban. Miközben a makettek között sétáltam, Kovács Zoltán professzor megjegyezte: „A jó építészet nemcsak teret ad, hanem lelket is.” Ez a gondolat különös jelentőséget nyer, amikor a 2025-ös év várható építészeti trendjeit vizsgáljuk, amelyekben a hagyomány és az újítás különleges módon találkozik.
A világ nagyvárosaiban már most láthatók azok az épületek, amelyek meghatározzák a jövő irányvonalait. Szingapúrban a „Lélegző Tornyok” olyan biomimetikus homlokzatrendszerrel készülnek, amely a levegőminőség javítása mellett a helyi növényzetet is beépíti az épület struktúrájába. Hasonlóan figyelemreméltó a debreceni Új Főtér terve, ahol a modern építészet a hajdúsági motívumokkal találkozik, bizonyítva, hogy a népi hagyományok átértelmezése izgalmas kortárs formákban is megjelenhet.
Az anyaghasználatban is forradalmi változásokat láthatunk. A Szent István Bazilika közelében épülő új közösségi központban újrahasznosított téglából és a magyar erdőkből származó, fenntartható módon kitermelt faanyagból készülnek a szerkezeti elemek. „A templomok mindig is a közösség találkozásának helyei voltak. Most ezt a hagyományt visszük tovább, de környezettudatos módon,” – mondta el Szabó Péter, a projekt vezető tervezője.
A szakrális terek újraértelmezése világszerte megfigyelhető trend. A madridi El Redentor közösségi templom minimális anyaghasználattal, mégis lélekemelő belső térrel mutatja meg, hogy a csend és a fény építészeti eszközökkel is kifejezhető. Ezzel párhuzamosan a vidéki Magyarországon egyre több olyan kezdeményezés indul, ahol régi parasztházakat alakítanak át modern funkcióval, megőrizve azok eredeti karakterét és szellemiségét.
A 2025-ös év építészeti irányzataiban tehát nem egyszerűen az újdonság hajszolását láthatjuk, hanem a múlt értékeinek újragondolását, a közösségi terek fontosságának újrafelfedezését és a természettel való harmonikusabb együttélés keresését. Ezek az épületek nem csupán technológiai bravúrok, hanem kulturális hidak múlt és jövő között – olyan terek, amelyek otthont adnak az emberi kapcsolatoknak és a közösség megélésének.
