A Nagykőrösi Lakodalmas Ház évente rendezett hagyományőrző estjén Kovács Józsefné Marika néni mosolyogva meséli: „Anyám mindig azt mondta, vendégnek lenni művészet, vendéget fogadni pedig megtiszteltetés.” Ez a bölcsesség ma is érvényes, miközben társadalmi kapcsolataink átalakulóban vannak. A közösségi média korában a személyes találkozások értéke felbecsülhetetlen, azonban sokan bizonytalanok a vendégség íratlan szabályaival kapcsolatban.
A Budapesti Illemtani Intézet friss kutatása szerint a magyarok 68%-a érzi úgy, hogy a digitális kommunikáció térnyerésével bizonytalanabbá vált a társas érintkezések során. Dr. Horváth Katalin illemtanszakértő hangsúlyozza: „Nem az a lényeg, hogy minden szabályt pontosan ismerjünk, hanem hogy figyelmességgel és tisztelettel forduljunk egymás felé.” A vizsgálat feltárta azokat a helyzeteket is, amelyekben a legtöbben elbizonytalanodnak.
A meghívás elfogadásakor érdemes pontosan tisztázni az érkezés idejét. Pontosnak lenni tiszteletadás, de a túl korai érkezés éppúgy kellemetlen lehet a házigazdának, mint a jelentős késés. Figyeljünk a meghívás részleteire: ha vacsorára hívtak, ne érkezzünk tele gyomorral. Ajándékot vinni továbbra is illendő, de gondoljuk át, mi okozhat örömet házigazdáinknak. A virág és minőségi bor időtálló választás, míg az édességeknél érdemes előzetesen tájékozódni esetleges érzékenységekről.
Házigazdaként fontos, hogy vendégeink komfortosan érezzék magukat. A Magyar Gasztronómiai Egyesület ajánlása szerint érdemes előre tájékozódni vendégeink esetleges ételallergiáiról, étkezési szokásairól. Ne felejtsünk el alternatívákat biztosítani, hogy senki ne érezze kellemetlenül magát. Az otthoni étkezés során egyre elfogadottabb az ételek egyes fogásainak visszautasítása, de mindig fejezzük ki megbecsülésünket a kínálás iránt.
A telefonhasználat továbbra is kényes kérdés. A Digitális Kultúra Alapítvány felmérése szerint a magyarok 72%-a zavarónak tartja, ha valaki folyamatosan a telefonját nézi társaságban. Az új illemszabály szerint telefonunkat némított állapotban, lefordítva helyezzük az asztalra, vagy tartsuk táskánkban. Csak valóban sürgős esetben használjuk, előre jelezve ezt a társaságnak.
Az est zárásakor figyeljük a jeleket. Ha a házigazda elkezdi összeszedni az edényeket vagy megemlíti a másnapi korai kelést, ez általában diszkrét jelzés a búcsúzásra. Köszönjük meg a vendéglátást konkrétan kiemelve, mi tetszett leginkább. Másnap egy rövid üzenetben vagy telefonhívásban fejezzük ki hálánkat – ez a régi szokás a digitális korban is elegáns gesztus maradt.
A vendégség rituáléi látszólag apróságok, mégis alapvető emberi értékeket tükröznek: figyelmet, tiszteletet, és azt a vágyunkat, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. Ahogy Sütő András írta: „Vendégségben lenni annyit tesz, mint otthonra lelni egy másik ember szívében.” Ez az igazság 2026-ban is érvényes marad.
