Az őszi nap borús fényében halk beszélgetés zajlott a Centrál Kávéházban. Vasvári Vivien, az ismert közösségi média személyiség és üzletasszony, könnyekkel küzdve osztotta meg tragédiáját: harmadik terhességét vetéléssel veszítette el 2025 októberében. A magánfájdalom, amely ezer és ezer magyar család számára ismerős, ezúttal a nyilvánosság reflektorfényében zajlott, felszínre hozva kérdéseket a gyász közösségi megéléséről és a modern médiakultúráról.
„Úgy éreztem, tartozom követőimnek az őszinteséggel,” vallotta meg Vasvári a beszélgetésünk során. „Amikor megosztottam a terhességemet, ezrek örültek velünk. A veszteséget nem akartam csendben feldolgozni.” A közösségi médiában megosztott fájdalom kettős természetű: egyszerre intim és nyilvános, személyes és közösségi. Dr. Kovács Mária pszichológus szerint ez újfajta gyászfeldolgozás: „A digitális térben történő megosztás sokaknak segít kapcsolódni sorstársakkal, míg másoknak a hagyományos, csendes gyász biztosít gyógyulást.”
A Szent Margit Kórház lelkészi szolgálatának adatai szerint évente közel kétezer magyar nő szembesül vetéléssel, többségük csendben hordozza terhét. A történelmi hagyományban a közösség rituáléi segítették a veszteség feldolgozását, ma azonban gyakran hiányoznak ezek a kapaszkodók. Balassa Péterné, a Családok Egyesületének vezetője hangsúlyozza: „A modern társadalomban újra kell tanulnunk a közösségi gyász kultúráját, miközben tiszteletben tartjuk a személyes feldolgozás sokféle útját.”
Vasvári esete rávilágít, hogy a hagyományos értékek és a modern kommunikációs formák nem feltétlenül állnak ellentétben. Az online térben megosztott fájdalom valódi emberi kapcsolódásokat teremthet, miközben segít lebontani a gyász tabuit. Talán éppen ebben rejlik korunk kihívása: megtalálni, hogyan őrizhetjük meg emberi méltóságunkat és lelki mélységünket egy olyan világban, ahol a magánélet és a nyilvánosság határai folyamatosan átrendeződnek.
