Az elmúlt héten a Semmelweis Egyetem új vastagbélrák szűrőközpontjának megnyitóján álltam, ahol Kovács professzor könnyes szemmel mesélte történetét. „Édesapámat ötvenöt évesen veszítettem el, pedig ma már tudom, egy egyszerű szűrővizsgálat megmenthette volna.” E személyes tragédiák árnyékában különösen fontossá válik a 2026-os nemzeti szűrőprogram, amely minden negyvenöt év feletti magyart elér.
A statisztikák riasztóak: hazánkban évente közel ötezer honfitársunkat veszítjük el vastagbélrák következtében, miközben ez az egyik legjobban megelőzhető daganattípus. A Szent István Kórház gasztroenterológiai osztályán Dr. Nagy Erzsébet elmondta, hogy a korai stádiumban felfedezett esetek túlélési aránya meghaladja a 90%-ot. Az új szűrőprogram különlegessége az otthoni mintavételi lehetőség, amely jelentősen növeli a részvételi hajlandóságot, különösen a vidéki közösségekben.
A Hagyomány és Egészség Alapítvány falusi közösségekben indított felvilágosító programot, ahol a helyi plébániákkal együttműködve szerveznek beszélgetéseket. „Az egészség megőrzése nem csupán egyéni, hanem családi felelősség is” – hangsúlyozza Szabó Katalin népegészségügyi szakember. A program erejét mutatja a 76 éves Tóth József példája, aki unokája unszolására vett részt a szűrésen, ahol korai stádiumú elváltozást találtak nála.
A modern orvostudomány és a tradicionális családi gondoskodás találkozik ezekben a kezdeményezésekben. Ahogy nagyanyáink főztjükkel tápláltak, úgy nekünk is kötelességünk családtagjaink egészségére figyelni. Nem csupán az élettartam növelése a cél, hanem a közösségeink, családjaink egységének megőrzése, ahol a generációk egymást támogatva, egészségben élhetnek együtt.
A méltóságteljes időskor és a családi összetartozás olyan értékek, amelyeket a megelőzés kultúrájával tudunk megőrizni. Mert ahogy a régi mondás tartja: az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.
