1866. november 14-én fedezte fel Ernst Wilhelm Leberecht Tempel csillagász a később róla elnevezett Tempel 1 üstököst, mely azóta is tudományos érdeklődés tárgya. Az égitestek kutatása azóta jelentősen fejlődött, s napjainkban egy új égi vándor közeledik Földünkhöz: a 3I/ATLAS üstökös, mely 2025-ben éri el pályájának földközeli pontját.
A 3I/ATLAS üstököst 2019 decemberében azonosította először a Hawaii-szigeteken működő Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS), amely kifejezetten az égbolt folyamatos pásztázására és potenciális veszélyt jelentő objektumok felderítésére szolgál. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének adatai szerint az üstökös mintegy 5 kilométer átmérőjű, és pályája különlegesen meredek szögben metszi a Naprendszer síkját. Az égitest eredetét tekintve az Oort-felhő külső régiójából érkezhetett, amint arra az MTA kutatói és a NASA közös tanulmányában is utalnak.
A 3I/ATLAS különlegessége, hogy spektroszkópiai vizsgálatok rendkívül magas szén-monoxid tartalmat mutattak ki a kómájában, ami arra utal, hogy az égitest felszínén jelentős mennyiségű jég található. Ezt erősítették meg az Európai Űrügynökség (ESA) mérései is. Az üstökös 2025 decemberében éri el perihéliumát (naptávolságának minimumát), amikor is várhatóan szabad szemmel is láthatóvá válik majd a megfigyelők számára. A szakértők szerint fényessége akár a -2 magnitúdót is elérheti, ami azt jelenti, hogy az égbolt egyik legfényesebb objektumaként tündökölhet majd.
A magyar csillagászati hagyományok gazdag történetében különleges helyet foglal el az üstökösök megfigyelése. Konkoly-Thege Miklós az 1870-es évektől kezdve rendszeresen vizsgálta ezeket az égitesteket ógyallai obszervatóriumából. Napjainkban a Piszkéstetői Obszervatórium munkatársai készülnek a 3I/ATLAS megfigyelésére, hogy a magyar csillagászat tovább gazdagíthassa a világűr vándorairól alkotott ismereteinket.
