A karácsonyi asztal örömei és a szilveszteri éjfél utáni pezsgőkoccintás már csak emlék, de testünk még őrzi az ünnepi lakomák nyomait. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy átlagos magyar család közel 15 ezer forintot költ kizárólag az ünnepi édességekre. Szomszédom, Katalin mosolyogva jegyzi meg: „A mákos bejgli nem számít kalóriának, ha szeretettel készül” – talán ezzel vigasztaljuk magunkat, miközben észrevétlenül lazulnak a nadrágszíjak.
Az új év első napjaiban nem feltétlenül a drága edzőtermi bérletek jelentik az egyetlen utat visszafelé az egészséges életmódhoz. Dr. Kovács Márta sportorvos szerint „a mindennapi életünkbe becsempészett mozgásformák gyakran hatékonyabbak, mint a januári lelkesedéssel megkezdett, majd februárra elhalt edzőtermi próbálkozások„. A szakember hangsúlyozza: nem feltétlenül a mozgás intenzitása, hanem annak rendszeressége és fenntarthatósága a kulcs.
A népi hagyományainkban is megtaláljuk a téli mozgás örömét – gondoljunk csak a regölésre, amikor házról házra járva vitték az áldást, vagy a disznótorok közösségi munkájára. Ezek a tevékenységek nemcsak kulturális értékek, de természetes mozgásformák is voltak, amelyek közösségben zajlottak, így a lélek és a test egyaránt felfrissült általuk.
Budapest környékén idén is számtalan lehetőség nyílik a természetközeli mozgásra. A Budai-hegység ösvényei, a Normafa lankái vagy a Margitsziget körüli séták nemcsak a fizikai aktivitást szolgálják, hanem lelki feltöltődést is nyújtanak. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem által végzett legújabb kutatás szerint a természetben töltött idő jelentősen csökkenti a stresszhormonok szintjét, így a mozgás kettős előnnyel jár.
A családi közös séták, a régi magyar játékok felelevenítése, mint a métázás, vagy egyszerűen a téli táj csodálata közben megtett lépések észrevétlenül vezetnek vissza a testi-lelki egyensúlyhoz. Nem kell azonnal maratonra készülni – a mindennapi apró döntések, mint a lift helyett a lépcső választása, vagy a kocsi helyett a séta, hosszú távon nagyobb változást hozhatnak, mint a rövid ideig tartó, intenzív kúrák.
Az ünnepek után újrakezdeni nem büntetés, hanem ajándék. Lehetőség arra, hogy visszataláljunk ahhoz az ősi ritmushoz, amely évszázadokon át szolgálta elődeink egészségét – egyszerűen, természetesen, közösségben.
