A szilveszteri tűzijáték elhalványulásával előkerülnek a noteszek és telefonok: idén végre lefutom a félmaratont, megtanulok olaszul, vagy épp abbahagyom a dohányzást. Dr. Kovács Ildikó pszichológus szerint az újévi fogadalmak különleges pillanatot jelentenek: „Ilyenkor a múlt és jövő közti küszöbön állunk, amikor az emberi lélek természetes módon keresi az újrakezdés lehetőségét.”
Különös paradoxon jellemzi a fogadalmaink sorsát. Bár a magyarok 68%-a tesz valamilyen újévi fogadalmat a Mindset Kutatóintézet 2024-es felmérése szerint, ezek közel 80%-a már február közepére feledésbe merül. Mi áll e jelenség mögött? Elsősorban az, hogy túl nagy falatokat vállalunk. A „mindent vagy semmit” gondolkodás csapdájába esünk, ahelyett, hogy fokozatos változtatásokkal kísérleteznénk. Másrészt hajlamosak vagyunk külső elvárásoknak megfelelni – olyan célokat tűzünk ki, amelyeket a társadalom értékesnek tart, nem pedig olyanokat, amelyek valóban fontosak számunkra.
A sikeres fogadalmak közös vonása a belső motiváció. Nagy Péter, aki három éve újév napján döntött úgy, hogy megtanul zongorázni, ma már hetente játszik egy nyugdíjas otthonban. „Nem azt mondtam, hogy virtuóz leszek, hanem hogy zenét szeretnék hozni mások életébe – ez tartotta bennem a lelket a nehezebb napokon is,” meséli.
Kulcsfontosságú a megfelelő stratégia is. Az „idén leadok 15 kilót” helyett a „hetente háromszor főzök egészséges vacsorát” konkrétabb, mérhetőbb cél. A kutatások szerint azok, akik nemcsak a végcélt, hanem a folyamatot is megtervezik, háromszor nagyobb eséllyel tartanak ki elhatározásuk mellett.
A magyar hagyományban mindig is jelen volt az újrakezdés kultúrája – gondoljunk csak a tavaszi nagytakarítás szokására. Talán épp ebből a bölcsességből meríthetünk: a változás nem egyszeri elhatározás, hanem gondosan ápolt folyamat. Az újév csupán egy különleges alkalom arra, hogy újragondoljuk, mi az, ami igazán számít életünkben, és milyen apró lépésekkel haladhatunk értékeink irányába.
