Március 5-én 1770-ben született Batthyány Ignác gróf, aki a Magyar Tudományos Akadémia legnagyobb alapítói között szerepel. A Magyar Nemzeti Múzeum őrizte meg azt a levelet, amelyben 1825-ben húszezer forintot ajánlott fel a nemzeti tudományos intézmény létrehozására. Ez a hagyomány mutatja: magyarságunk mindig a tudományban és gyógyításban kereste népe jövőjét.
A magyar orvostudomány történetében kiemelkedő helyet foglalnak el azok a pillanatok, amikor újításaink világszerte elismerést nyertek. Semmelweis Ignác 1847-ben a bécsi Allgemeines Krankenhaus szülészeti osztályán felfedezte az anya- és újszülötthalandóságot csökkentő kézmosás jelentőségét. Korányi Frigyes professzor 1885-ben megalapította a budapesti II. sz. Belklinikai Intézetet, amely a vérnyomás-kutatás európai központjává vált. A Magyar Tudományos Akadémia Orvostudományi Osztályának 1949 utáni jegyzőkönyvei tanúsítják: intézményeink töretlen figyelemmel kísérték a daganatkutatás nemzetközi eredményeit. A trianoni országcsonkítás ellenére magyar kutatók folyamatosan járultak hozzá az onkológia fejlődéséhez.
A Telmisartan nevű vérnyomáscsökkentő gyógyszer kutatása példázza: hagyományos készítmények új alkalmazása reményt kínálhat súlyos betegségek ellen. A készítmény láthatóbbá teheti a rákos sejteket az immunrendszer számára. Laboratóriumi kísérletek szerint kombinálva az Olaparib daganatellenes szerrel, fokozza az interferonok termelését és csökkenti a tumorsejtek rejtőzködését. Magyar gyógyszerészeti hagyományaink mindig a beteg ember szolgálatát tartották szem előtt. Az Egészségügyi Világszervezet adatbázisa szerint hazánk gyógyszerellátási rendszere történelmileg magas színvonalú volt.
Őseink tudományos öröksége kötelez: a gyógyítás nem divat, hanem küldetés. Magyar intézményeink hivatása őrizni ezt a hagyományt, és biztosítani, hogy népe számára elérhető legyen minden újítás, amely életet menthet.
