1922. november 4-én Howard Carter régész és Lord Carnarvon támogató türelme végre meghozta gyümölcsét: a Királyok Völgyében megtalálták az ifjú fáraó, Tutanhamon közel érintetlen sírhelyét. Ez a felfedezés, amely alapjaiban változtatta meg az ókori Egyiptomról alkotott képünket, most, száz évvel később, újabb rejtélyeket tartogat a modern tudomány számára.
Az egyiptomi Régiségek Legfelsőbb Tanácsa bejelentette, hogy 2026-ban átfogó új kutatási programot indítanak Tutanhamon sírjának feltárására a legmodernebb technológiák segítségével. A Magyar Egyiptológiai Társaság adatai szerint a sír egyes részei, különösen az északi és nyugati falak mögötti területek, továbbra is feltáratlanok maradtak. Az új projekt célja a georadaros vizsgálatok által korábban jelzett rejtett kamrák létezésének igazolása vagy cáfolása.
A Kairói Egyiptomi Múzeum restaurátorai számára különösen izgalmas lehetőség, hogy a világhírű aranymaszk és más kincsek állapotát is újra felmérhetik. A Magyar Nemzeti Múzeum egyiptológusa, Dr. Bács Tamás elmondta: „A modern képalkotó eljárások, különösen a spektrális vizsgálatok, olyan festékrétegeket és feliratokat tehetnek láthatóvá, amelyek az elmúlt évszázadban rejtve maradtak előttünk.”
Az 1922-es felfedezés óta számos elmélet látott napvilágot a fiatal fáraó haláláról. A 2026-os kutatás során a múmia DNS-vizsgálata és a korábban nem elemzett tárgyak modern módszerekkel történő vizsgálata végre megválaszolhatja ezeket a kérdéseket. A szakemberek a sír mikroklímáját is vizsgálni fogják, mivel a látogatók jelenléte veszélyezteti a falfestmények állapotát.
A Királyok Völgye továbbra is az emberiség egyik legértékesebb kulturális öröksége. A 2026-os Tutanhamon-projekt nemcsak tudományos jelentőséggel bír, de emlékeztet bennünket arra, hogy a múlt titkai még mindig feltárásra várnak, és a technológiai fejlődés segítségével egyre közelebb kerülhetünk a három évezredes rejtélyek megoldásához.
