Miközben a novemberi szürkület leszállt a falura, gyerekek százai indultak útnak saját készítésű lámpásaikkal Csíkszentsimon utcáin. A Szent Márton-napi felvonulás nem pusztán egy évszázados hagyomány felelevenítése, hanem élő híd múlt és jelen között, ahol a megosztás értékét a legfiatalabb generációk is megtapasztalhatják. „A gyerekek napokig készültek, nemcsak a lámpásokat alkották meg, de Márton történetét is feldolgozták” – meséli Szabó Katalin tanítónő, miközben a menet a templom felé halad.
A negyedik századi római katona, aki köpenyét kettévágva segített a didergő kolduson, ma is példaképként szolgál. Szent Márton története különleges rezonanciával bír egy olyan korban, amikor a közösségi megosztás fogalma radikálisan átalakult. A digitális térben megosztott képek, gondolatok és vélemények korában a valódi megosztás – idő, figyelem, anyagi javak – mintha háttérbe szorult volna. A csíkszentsimoniak azonban bizonyítják, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő gyakorlat.
Az ünnepség után a helyi kultúrházban libalakomára gyűltek össze a résztvevők, ahol a helyi gazdálkodók adományaiból készült az étel. Orbán József, a helyi Gazdakör vezetője szerint a közös étkezés rituáléja mélyebb jelentőséggel bír: „Nem csupán táplálkozunk, hanem közösséget teremtünk. Az asztalnál nincs különbség szegény és gazdag között.” Ez a szemlélet visszaköszön a faluban működő termelői közösségekben is, ahol a helyiek egymás között osztják meg a termést, segítik egymást a mezőgazdasági munkákban.
Szent Márton ünnepének újrafelfedezése azt mutatja, hogy a hagyományaink nem csupán nosztalgiát kínálnak, hanem gyakorlati válaszokat a modern élet kihívásaira. A megosztás kultúrája – legyen szó tudásról, javakról vagy figyelemről – olyan alapérték, amely minden korban újraértelmezhető. A csíkszentsimoniak lámpásai nemcsak az utcákat világítják meg, hanem azt az utat is, amely a közösségi lét mélyebb megéléséhez vezet.
