Az 1912. április 14-én elsüllyedt RMS Titanic rejtélyei több mint egy évszázad után is foglalkoztatják a kutatókat. A Magyar Tengertudományi Intézet nemrég közzétett elemzésében új megközelítést kínál a katasztrófa pontos helyszínének meghatározásához. Az Atlanti-óceán északi részén talált roncsok elhelyezkedése és a legújabb szonártechnológiai vizsgálatok rámutatnak, hogy a hajótest valójában 3,8 kilométerrel keletebbre fekszik, mint azt a korábbi expedíciók feltételezték.
A hajótörés helyszínének pontosabb meghatározása nem pusztán technikai kérdés. A Budapesti Műszaki Egyetem oceanográfiai kutatócsoportja által végzett áramlástani modellezés kimutatta, hogy a Labrador-áramlat erősebb hatással lehetett a süllyedő hajótestre, mint azt eddig feltételezték. Ballard professzor 1985-ös felfedezése óta a Titanic roncsainak dokumentálása jelentősen előrehaladt, de a roncsok állapotának romlása miatt egyre sürgetőbb a precíz dokumentáció. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található, nemrég digitalizált korabeli hajónaplók és útvonaltervek újraelemzése további bizonyítékokkal szolgált az eltérésre.
A Magyar Tudományos Akadémia tengertörténeti szakosztályának munkatársai a legújabb mélytengeri kutatási eredményeket összevetették az 1912-es mentési dokumentációval. „Az északi szélességi 41° 43′ 57″ és a nyugati hosszúsági 49° 56′ 49″ koordináták a roncs valódi helyzetét mutathatják, amely összhangban áll a túlélők beszámolóival is” – olvasható Dr. Kovács Endre tanulmányában. A pontosabb helymeghatározás segíthet megérteni azokat a körülményeket, amelyek miatt a segítségnyújtás késedelmet szenvedett.
Ez az új felfedezés nemcsak a történelmi pontosság szempontjából jelentős, hanem a katasztrófa-megelőzési protokollok fejlesztésében is szerepet játszhat. Az Akadémiai Értesítő legfrissebb számában megjelent kutatás rávilágít, hogy a múlt tragédiáinak részletes feltárása ma is releváns tanulságokkal szolgál a tengerészeti biztonság és a vészhelyzeti kommunikáció területén. A Titanic története így válik a kollektív emlékezet részéről aktív tanulsággá, amely túlmutat a történelmi érdekességen.
