A Kazahsztán területén feltárt kurgánokból származó emberi maradványok új fejezetet nyitnak a szkíták táplálkozásának megismerésében. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének és a Kazah Nemzeti Múzeum kutatóinak közös projektje során a Kr. e. 8-4. századból származó szkíta sírokból előkerült emberi fogmaradványokon található fogkőrétegeket elemezték. Ez az apró, de jelentőségteljes bioarcheológiai lelet forradalmasítja ismereteinket a Kárpát-medencébe is eljutott lovasnomád nép étkezési szokásairól.
A fogkövek mikroszkopikus vizsgálata során a kutatók tejfehérje-maradványokat azonosítottak, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a szkíták rendszeresen fogyasztottak tejtermékeket. Dr. Kovács Ildikó, a projekt vezető kutatója szerint: „A fogkövekben azonosított kazein és béta-laktoglobulin proteinek jelenléte arra utal, hogy a szkíták nemcsak ismerték a tej feldolgozásának módszereit, de az erjesztett tejtermékek alapvető részét képezték étrendjüknek.” Az elemzések szerint elsősorban kancatej, illetve kisebb mértékben juh- és kecsketej fogyasztása volt jellemző.
A Magyar Nemzeti Múzeum szkíta gyűjteményében található edények, különösen a jellegzetes szkíta füles csészék új megvilágításba kerülnek e felfedezés fényében. Ezeket az edényeket valószínűleg kumisz – erjesztett kancatej – vagy más tejtermékek tárolására és fogyasztására használhatták. A Kárpát-medencében feltárt szkíta települések állatcsont-anyagában a lovak nagy aránya szintén alátámasztja a kancatej-fogyasztás jelentőségét, így a tejtermékek készítésének tudása a magyarság korai táplálkozáskultúrájának alakulására is hatással lehetett.
Az eredmények nemcsak a szkíta táplálkozástörténet szempontjából jelentősek, hanem a laktóztolerancia genetikai elterjedésének kutatása szempontjából is. A szkíták ugyanis olyan közvetítők lehettek, akik a tejfeldolgozás technikáit és a tejtermékek fogyasztásának szokását keletről nyugat felé terjesztették az eurázsiai sztyeppén. A fogkövekben található biomarkerek elemzése azt mutatja, hogy a szkíták már ismerték azokat a fermentációs eljárásokat, amelyekkel csökkenteni tudták a tej laktóztartalmát, így laktózérzékenyek számára is fogyaszthatóvá tették a tejtermékeket.
A Kárpát-medence őstörténete szempontjából különösen értékes ez a felfedezés, hiszen rávilágít arra a kulturális folytonosságra, amely a szkítáktól kezdve a későbbi sztyeppei népeken át a honfoglaló magyarságig ível. A tejfeldolgozás technológiája és a tejtermékek központi szerepe a táplálkozásban olyan kulturális örökség, amely évezredeken át fennmaradt, és ma is részét képezi a magyar gasztronómiai hagyományoknak.
