Az ezredforduló karácsonya sorsfordító pillanat volt a magyar nép történelmében. 1000. december 25-én, Esztergomban, II. Szilveszter pápa által küldött koronával királlyá koronázták István fejedelmet. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött korabeli krónikák szerint ez az esemény nem csupán egy uralkodó felemelkedése volt, hanem a magyar államiság hivatalos kezdete is. Hartvik püspök legendája részletesen beszámol arról, hogy a koronázással együtt apostoli keresztet is kapott az uralkodó, jelezvén a nyugati kereszténység melletti elköteleződést.
A koronázás előzményei évekkel korábbra nyúlnak vissza. István apja, Géza fejedelem már 973-ban követeket küldött a quedlinburgi birodalmi gyűlésre, jelezve a nyugati orientáció kezdetét. A Pannonhalmi Főapátság alapítólevele – melyet részben interpoláltnak tekint a történettudomány – bizonyítja István elkötelezettségét a keresztény egyházi intézményrendszer kiépítése mellett. A Magyar Országos Levéltárban található törvénykönyv-másolatok szerint István uralkodása alatt két törvénykönyvet adott ki, melyek a nyugati mintájú államszervezet és jogrend alapjait fektették le. „Mert a vendégek és jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén” – olvasható az István-kori törvényekben, amely a királyság nyitottságát bizonyítja.
A koronázással megszülető magyar állam szuverenitása kivételes volt a korban. Míg a régió más alakuló államai gyakran hűbéri függésbe kerültek, a pápai koronakérés biztosította Magyarország független státuszát. A Képes Krónika miniatúrái megörökítették István alakját, ahogy egyik kezében jogarral, másikban országalmával jelképezi a független magyar királyságot. Az államalapítás során létrehozott vármegye-rendszer, püspökségek és bencés monostorok hálózata a Kárpát-medence egységes igazgatásának alapja lett, ami több mint 900 éven át fennmaradt.
Szent István öröksége a magyar történeti identitás alapköve. Az általa létrehozott intézményi struktúrák és keresztény értékrend olyan állami folytonosságot teremtettek, amely túlélte a tatárjárást, a török hódoltságot, és máig hatással van államiságunk önértelmezésére. Az Intelmekben megfogalmazott kormányzási elvek – a tanács megbecsülése, az idegenek befogadása, az ősök követése – a magyar politikai kultúra alapjait fektették le, és ma is érvényes üzenettel bírnak minden, a magyar államiság történetét fontosnak tartó ember számára.
