A Szent István-bazilika felszentelésének 120. évfordulójára készülünk 2025-ben. Ez a monumentális épület, mely Budapest városképének meghatározó eleme, hosszú és viszontagságos úton jutott el a befejezésig. Az építkezés 1851-ben kezdődött Hild József tervei alapján, azonban a kupola 1868-as összeomlása után Ybl Miklós vette át a munkálatokat. A Magyar Országos Levéltár dokumentumai szerint a bazilika végső felszentelésére csak 1905. november 9-én került sor, I. Ferenc József jelenlétében.
A bazilika építéstörténete hűen tükrözi a korabeli Magyarország sorsát és törekvéseit. Hild eredeti tervei klasszicista stílusban készültek, Ybl azonban neoreneszánsz elemekkel gazdagította az épületet. Az Építészeti Múzeum gyűjteményében található eredeti tervrajzok tanúskodnak a koncepció fokozatos átalakulásáról. A 96 méter magas kupola szimbolikus jelentőséggel bír – magassága megegyezik a Parlamentével, jelképezve az egyházi és világi hatalom egyensúlyát a magyar államiságban. Érdekes tény, hogy a bazilika harangja, a Nagyboldogasszony-harang, Magyarország második legnagyobb harangja a maga 9250 kilogrammos tömegével.
A Szent Jobb őrzése különleges státuszt ad a bazilikának a magyar szakrális építészet történetében. Az államalapító király ereklyéjét 1950-ig a budai várban őrizték, majd a kommunista rendszer alatt került a bazilikába. A História folyóirat 1987-es számában közölt tanulmány szerint ez a kényszerű áthelyezés paradox módon hozzájárult ahhoz, hogy a Szent István-kultusz a legnehezebb időkben is fennmaradhasson.
A bazilika 120 éves jubileuma nemcsak egy épület évfordulója, hanem a magyar államiság és keresztény örökség folytonosságának szimbóluma is. Ahogy Prohászka Ottokár fogalmazott: „A bazilika kövei a nemzet hitének és kitartásának tanúi.” Ez az évforduló lehetőséget ad arra, hogy újra felfedezzük és megértsük a Szent István-i örökség jelentőségét, mely a Kárpát-medencei magyar jelenlét alapköve maradt minden történelmi viszontagság ellenére.
