A téli napok rövidülésével és az adventi időszak közeledtével a magyar otthonokban ismét főszerepet kap a szaloncukor – ez a jellegzetesen magyar karácsonyi édesség, amely több mint 150 éve díszíti fáinkat. A Szamos Marcipán cukrászműhely mesterével, Kovács Ferenccel beszélgettünk, aki szerint „a szaloncukor nem csupán édesség, hanem a magyar karácsonyi hagyomány egyik legfontosabb megtestesítője, egy darabka közös kulturális örökség”.
Az idei szezonra a hagyományos ízek mellett megjelentek új, kísérletező variációk is. Míg nagyszüleink korában a zselés, kókuszos és marcipános ízek uralták a piacot, ma már levendulás-fehércsokoládés, sós karamellás vagy éppen tokaji aszús változatokkal is találkozhatunk. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a magyar családok átlagosan 1,2 kg szaloncukrot vásárolnak az ünnepi időszakban, és a megkérdezettek 78%-a ragaszkodik legalább egy hagyományos ízhez a családi karácsonyfán.
A generációk közötti kapcsolódást is erősíti ez az édesség. A Szent István Egyetem táplálkozástudományi kutatása kimutatta, hogy a gyermekkori karácsonyi emlékek egyik legerősebb hordozója éppen az ízélmény, amelyet a szaloncukor nyújt. „Nagyanyám zselés szaloncukra jut eszembe, valahányszor kibontok egy csillogó papírt” – mesélte a 42 éves Tóth Eszter, aki három gyermekével idén is közösen készít házi szaloncukrot.
De vajon mennyire ismeri Ön a klasszikus és újhullámos szaloncukor ízeket? Tesztelje tudását kvízünkkel! Vajon tudja-e, melyik volt az a szaloncukor íz, amely már az 1900-as évek elején is népszerű volt? És felismerné-e bekötött szemmel a különbséget a rumos-diós és a konyakos-meggyes között? Karácsonyra készülődve érdemes felfedezni a régi-új ízvilágokat, melyek nem csupán édesítik ünnepünket, hanem összekapcsolják a múlt értékeit a jelen örömeivel.
