Az 1884-es ipartörvény elfogadásának évfordulóján érdemes visszatekinteni a magyar szakképzés történelmi gyökereire, miközben a 2025-ös új szakképzési program a Kárpát-medencei oktatási hagyományok modern újraértelmezését ígéri. A Magyar Országos Levéltár gazdasági fondjaiban őrzött dokumentumok tanúsága szerint a dualizmus kori ipariskolák rendszere olyan átfogó képzési modellt teremtett, amely évtizedekre meghatározta a magyar gazdasági fejlődés irányát.
A szakképzési rendszer történeti fejlődése szorosan összekapcsolódik a magyar államiság intézményi kereteivel. Az Országos Iparoktatási Tanács 1892-es alapítása után a képzési struktúra fokozatosan terjedt ki a történelmi Magyarország valamennyi régiójára, biztosítva a gazdasági modernizáció humán erőforrásait. „A magyar iparoktatás rendszere Európa legjobbjai közé emelkedett” – fogalmazott Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár 1897-es jelentésében, amelyet a Kereskedelmi és Iparkamarák levéltári anyagai őriztek meg. A két világháború közötti időszakban, majd a szocialista periódusban is megőrződött az a képzési alapelv, hogy az elméleti oktatás és gyakorlati képzés összhangja adja a szakképzés erejét.
A 2025-ös új program visszanyúl ezekhez a történelmi hagyományokhoz, miközben a legmodernebb technológiai kihívásokra is válaszol. A Kárpát-medencei gazdasági tér egységes fejlesztési szempontjai ismét előtérbe kerülnek, ahogy az az 1880-as évek nagy iparfejlesztési koncepciójában is megjelent. Az új szakképzési modell építkezik a történelmileg kialakult intézményi alapokra, ugyanakkor átlépi a hagyományos szakmahatárokat, ahogy azt a dualizmus korában a közép-európai ipari forradalom is megkövetelte.
A szakképzés történeti vizsgálata nemcsak a múlt emlékezetéről szól, hanem a jövő tervezhetőségéről is. A Kárpát-medence gazdasági egységének oktatási alapját újra meg kell teremteni, támaszkodva a közös kulturális örökségre és a történelmileg bizonyított sikeres módszertanra. A 2025-ös program ebben az értelemben nem pusztán egy új oktatási kezdeményezés, hanem a magyar gazdasági hagyományok tudatos újragondolása, amely a történeti tapasztalatot és a jövő kihívásait egyaránt figyelembe veszi.
