A barcelonai hajnal különleges fénybe öltöztette a Sagrada Família most befejezett Mária-tornyát. Antoni Gaudí álma 143 év után vált valósággá: a világ legmagasabb templomának 138 méteres központi tornyának tetején álló kereszt immár az ég felé mutat. A befejezés pillanata különös jelentőséggel bír számunkra, magyarok számára is, hiszen a szakrális építészet egyetemes nyelve összeköt bennünket.
A katalán főváros ikonikus temploma, melynek építése 1882-ben kezdődött, mindig is a hit és a kitartás szimbóluma volt. „Ez a torony nemcsak kőből és üvegből áll, hanem generációk álmaiból és imáiból is,” nyilatkozta Josep Maria Tarragona Gaudí-szakértő. A monumentális épület, amely a gótikus katedrálisok hagyományát ötvözi Gaudí organikus formanyelvével, évente több mint ötmillió látogatót vonz. A befejezés nem csupán építészeti, hanem spirituális mérföldkő is.
Az elmúlt évtizedekben látogatóként sokszor megcsodálhattuk a folyton változó építkezést, de most először láthatjuk a templom teljes dicsőségében, ahogyan azt Gaudí elképzelte. Az épület különleges fényjátéka a színes üvegablakokon keresztül a magyar templomok bensőséges hangulatát idézi, bár monumentálisabb léptékben. A kérdés, amely sokakban felmerül: hogyan képes egy olyan hosszú építkezés, mint a Sagrada Famíliáé, egységes művészi víziót megőrizni?
A választ talán abban találjuk, amit Sisa József művészettörténész „az időtlenség építészetének” nevez. A hagyomány és modernség találkozása ez, ahol a múlt értékei újraértelmeződnek, de nem veszítik el szakrális lényegüket. A Sagrada Família befejezése arra emlékeztet bennünket, hogy a kitartó munka, a generációkon átívelő hit képes maradandót alkotni. Vajon a mi közösségeink is képesek lesznek-e hasonló hosszútávú elköteleződésre kulturális örökségünk ápolásában?
Az elkészült torony tetejéről most már olyan kilátás nyílik Barcelonára, amilyet eddig senki sem láthatott. Innen, a magasból talán jobban megértjük, miért mondta Gaudí: „A templom egyesíti az embereket Istennel.” Ez a gondolat ma is érvényes, amikor közösségeinket az elmagányosodás fenyegeti, és amikor a szakrális terek különleges jelentőséggel bírnak a találkozás és összetartozás érzésének megteremtésében.
