A tavasz beköszöntével a budapesti Gyógynövény-kultúra Házában különleges kiállítás nyílt: „A sáfrány útja: Kelettől Magyarországig„. Miközben a látogatók között sétálok, feltűnik egy idősebb házaspár, akik lelkesen magyarázzák unokájuknak, hogyan használta nagyanyja a sáfrányt nemcsak ételek színezésére, hanem lelki egyensúlyának megőrzésére is. „Tudod, kisfiam, régen nem volt ennyi gyógyszer, de volt bölcsesség” – mondja az idős úr, miközben a fűszer apró, vörös szálait csodálják.
A sáfrány, vagy ahogy tudományosan ismerjük, Crocus sativus, évezredek óta része az emberi kultúrának. Szent István korában már ismerték Magyarországon is, de a modern orvostudomány most fedezi fel újra, amit őseink mindig is tudtak. Dr. Kovács Mária gyógynövénykutató szerint: „A sáfrányban található krocin és szafranal vegyületek kutatásaink szerint jelentősen csökkentik a szorongást és segítik a szervezet természetes egyensúlyának helyreállítását.” A hagyományos tudás és a modern kutatások találkozása ez, amely különösen értékes lehet a stresszel küzdő családok számára.
A Hagyományőrző Családok Egyesületének vezetője, Tóth János is megerősíti: közösségük tagjai között egyre népszerűbb a sáfrányból készült teakeverék esti rituáléként. „A családi vacsorák után közösen elkészített tea nemcsak a stresszt oldja, de olyan beszélgetéseket indít el, amelyek mélyítik kapcsolatainkat” – meséli. A fűszer különleges értékét mutatja, hogy a kispesti Szent Család plébánia gyógynövénykertjében idén először termesztenek sáfrányt, melynek gondozásába a helyi fiatalokat is bevonják.
Mit tanulhatunk ebből a szerény, mégis értékes növényből? Talán azt, hogy a természet és a hagyomány bölcsessége ma is segíthet családjainknak. Egy fűszer, amely nemcsak ételeinket, de életünket is gazdagabbá teheti – összekötve minket elődeink tudásával és egymással is. Ahogy kilépek a kiállításról, arra gondolok: a sáfrány apró szálai, akár a hagyomány finom szövetei, láthatatlanul, mégis erősen tartják össze közösségeinket.
