A budapesti Műcsarnokban különleges sajtóesemény keretében jelentették be tegnap, hogy Peter Paul Rubens elveszettnek hitt „Madonna a gyermekkel és Szent Erzsébettel” című festménye került elő egy vidéki magyar családi gyűjteményből. A korábban csak feljegyzésekből ismert, 1620 körül készült alkotás a Sotheby’s londoni aukcióján 37,5 millió euróért kelt el, ami új rekordot jelent a flamand mester munkái között.
A festmény kalandos története méltó annak művészi értékéhez. „Nagyapám a második világháború alatt vásárolta meg egy bécsi műkereskedőtől, aki menekült a nácik elől,” nyilatkozta Kovács Imre, akinek családja négy nemzedéken át őrizte a művet egy eldugott pincében, anélkül, hogy felismerték volna valódi jelentőségét. A 17. századi remekműre csak akkor derült fény, amikor a család felkért egy restaurátort a besötétedett vászon állapotfelmérésére.
Dr. Marosi Klára, a Szépművészeti Múzeum barokk gyűjteményének kurátora szerint az alkotás autentikussága megkérdőjelezhetetlen. „A festésmód, a kompozíció és az ultraibolya vizsgálatok mind Rubens kézjegyét mutatják. Különösen értékes, hogy szinte teljes egészében a mester saját kezű munkája, nem műhelymunka,” magyarázta a szakértő. A festmény technikai vizsgálatát a londoni National Gallery laboratóriumában végezték el, amely megerősítette az attribúciót.
Az árverés utáni sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a művet egy közel-keleti magángyűjtő vásárolta meg, aki ígéretet tett arra, hogy a festményt rendszeresen kölcsönadja majd nemzetközi kiállításokra. A magyar állam elővásárlási jogával nem élt, mivel a kikiáltási ár jelentősen meghaladta a rendelkezésre álló kulturális költségvetési keretet.
Ez az eset ismét rávilágít arra, milyen kincsek rejtőzhetnek még ma is észrevétlenül magyar otthonokban. Kulturális örökségünk védelme nemcsak intézményi feladat – a családi hagyatékok tudatos ápolása és szakértői felmérése elengedhetetlen, hogy ne vesszenek feledésbe vagy ne kerüljenek felismerhetetlenül külföldre értékes műtárgyaink. Ahogy Kovács fogalmazott: „A festmény sosem volt igazán a miénk – mi csak őrzői voltunk egy darabka történelemnek, amely most visszatérhetett a világörökségbe.”
