1873-ban az első magyar rovartani szakkönyv, Horváth Géza „Magyarország bodobácsféléinek magánrajza” megjelenése fontos mérföldkő volt hazánk természettudományos örökségében. Ez a kötet már akkor 128 bodobácsfajt írt le a Kárpát-medencében, jelezve ökoszisztémánk gazdag biodiverzitását. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának rovargyűjteménye tanúsítja, hogy e fajgazdagság évszázadokon át fennmaradt – egészen napjainkig.
Az elmúlt két évtizedben azonban drámai változásoknak lehetünk tanúi. A Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének 2023-as felmérése szerint a magyarországi rovarpopuláció 67%-kal csökkent 2000 óta, ami messze meghaladja az európai 38%-os átlagot. Dr. Kovács Erzsébet entomológus a Kárpát-medence 18 mintavételi pontján végzett kutatásában kimutatta, hogy egyes beporzó fajok, melyek még az 1980-as években is tömegesen fordultak elő az alföldi mezőgazdasági területeken, mára kritikusan megritkultak. „A rovarvilág ilyen mértékű pusztulása nem csupán ökológiai, hanem gazdasági katasztrófához vezethet” – figyelmeztetett a kutató az Agrártudományi Közlemények 2024. márciusi számában.
A hagyományos magyar mezőgazdálkodási módszerek fokozatos eltűnése, a monokultúrás gazdálkodás térnyerése és a növényvédőszerek túlzott használata mind hozzájárultak e folyamathoz. Az Agrártudományi Egyetem Gödöllői Campusán végzett kísérletek igazolják, hogy a hagyományos magyar tájfajták és a velük együtt fejlődött rovarközösségek kölcsönösen függnek egymástól. A Kiskunsági Nemzeti Park területén található kísérleti parcellákon látványos eredmények születtek: a vegyszermentesen művelt, hagyományos fajtákkal bevetett területeken 4-5-ször több rovarfajt és egyedet találtak a kutatók, mint az intenzíven művelt kontrollterületeken.
A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának előrejelzése szerint amennyiben a jelenlegi tendencia folytatódik, 2025-re a magyar mezőgazdasági termelés 23%-a kerülhet veszélybe a beporzók hiánya miatt. Ez nem csupán gazdasági kérdés, hanem kulturális örökségünk része is: a Kárpát-medence évezredes mezőgazdasági hagyományainak folytonossága függ a rovar-növény kapcsolatok fennmaradásától.
A történeti források és a jelenkori tudományos adatok egyaránt arra figyelmeztetnek: a rovarpopulációk megőrzése nem pusztán természetvédelmi feladat, hanem a magyar mezőgazdaság és élelmezésbiztonság alapfeltétele. Őseink tudása a tájjal való együttélésről most új értelmet nyer – az intézményes természetvédelem és a hagyományos gazdálkodási formák ötvözése jelentheti a kiutat ebből a válságból.
