A Szent István napi körmenet után betértem egy családi vendéglőbe, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy a hagyományos magyar ételek mellett most már „magas rosttartalmú” menüt is kínálnak. Az éttermek fokozódó egészségtudatossága nem véletlen: az NHS legfrissebb, 2025-ös ajánlása szerint a napi rostbevitelünk alapvetően befolyásolja élettartamunkat. Szabó Katalin dietetikus szerint „a magyar étrend hagyományosan gazdag lehetne rostban, de a modern étkezési szokások eltávolítottak minket ettől az örökségtől”.
Az új ajánlás napi 30 gramm rostbevitelt javasol felnőtteknek – szemben a korábbi 25 grammal. Ez jelentős emelkedés, különösen annak fényében, hogy a magyarok átlagosan csak 15-20 gramm rostot fogyasztanak naponta. A kutatások egyértelműek: akik elegendő rostot fogyasztanak, 30%-kal kisebb valószínűséggel halnak meg idő előtt szív- és érrendszeri betegségekben. Nagyanyáink konyhája – a teljes kiőrlésű kenyerekkel, hüvelyesekkel, idénygyümölcsökkel – ösztönösen követte ezt az elvet. A Szent István Egyetem táplálkozástudományi kutatása kimutatta, hogy a hagyományos magyar paraszti étrend közel kétszer annyi rostot tartalmazott, mint amit ma átlagosan fogyasztunk.
A Mátyás-templom mellett működő közösségi kertben találkoztam Kovács Jánosné Margit nénivel, aki 92 évesen is maga termeszti zöldségeit. „Minden nap főzök bablevest, borsót vagy lencsét, és soha nem hiányozhat asztalomról a gyümölcs” – meséli mosolyogva. Az idős asszony tudtán kívül követi az orvostudomány legújabb ajánlásait, miközben egyszerűen csak úgy étkezik, ahogy gyermekkorában tanulta.
A hagyományos étkezési kultúra ilyen újrafelfedezése nem csupán egészségügyi kérdés. Közösségi identitásunk, családi kapcsolataink, sőt környezetünk védelme is múlhat rajta. Ahogy a rostdús táplálkozás összeköt minket felmenőinkkel, úgy a helyi termelők támogatása és a szezonális étkezés is visszavezet egy teljesebb, harmonikusabb életmódhoz – aminek hosszabb élet lehet a jutalma.
