Ma van Rákosi Mátyás halálának 55. évfordulója. 1971. február 5-én a Szovjetunióban, Gorkijban hunyt el a kommunista diktatúra névadója, akinek hatalmi rendszere máig eleven sebeket hagyott a magyar kollektív emlékezetben. A Magyar Nemzeti Levéltár „Államvédelmi Iratok Gyűjteménye” számos dokumentummal őrzi a Rákosi-rendszer intézményesített terrorjának emlékét, amely nem csupán politikai, hanem mélyreható társadalmi traumákat okozott.
Az 1947 és 1953 között kiépült Rákosi-diktatúra a magyar államiság történetének legsötétebb fejezetei közé tartozik. A Szikra Könyvkiadónál 1950-ben megjelent „A magyar nép útja” című propagandakiadványban maga Rákosi fogalmazta meg: „A magyar dolgozó nép ellenségeit könyörtelenül el kell taposni.” Ez nem maradt üres fenyegetés. Az Államvédelmi Hatóság adatai szerint mintegy 40 ezer politikai elítélt és közel 300 ezer internált személy szenvedett a rendszer alatt. A kitelepítések és internálások az ország lakosságának közel 2%-át érintették közvetlenül.
A történeti kutatások rávilágítanak, hogy Rákosi módszerei nem csupán a szovjet mintát követték, hanem sajátos magyar változatot képviseltek. Kende Péter történész elemzése szerint „Rákosi nem egyszerűen Sztálin legjobb magyar tanítványa volt, hanem a totális hatalom megszállottja, aki a magyar történelmi hagyományok teljes felszámolását célozta meg.” A diktatúra öröksége a társadalmi bizalmatlanság rendszerében máig jelen van – mutatnak rá a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatásai.
Az évforduló különös jelentőséggel bír a történelmi emlékezet szempontjából. Ahogy a túlélők generációja lassan eltávozik, a dokumentumok, visszaemlékezések és kutatások szerepe felértékelődik. Az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában őrzött, egykori áldozatokkal készült beszélgetések páratlan forrásanyagot jelentenek az utókor számára. Ezek a személyes tanúságtételek teszik lehetővé, hogy a statisztikákon és tényeken túl megértsük a diktatúra mindennapi valóságát.
A Rákosi-rendszer emlékezete arra figyelmeztet: egy társadalom önismerete nem lehet teljes múltjának árnyoldalaival való szembenézés nélkül. Az emlékezés nem csupán kegyelet, hanem a demokratikus értékek védelmének záloga is egyben.
