Az idei nyár gyümölcspiacain járva különös érzés fogott el. A kínálat bőséges, a színek pompásak, mégis mintha valami megváltozott volna. Egy pécsi kistermelővel beszélgetve tudtam meg, hogy a tavalyi szárazság és az idei extrém időjárási ingadozások miatt többen kényszerültek olyan permetezési módszerekhez nyúlni, amelyeket korábban igyekeztek elkerülni. „Nem szívesen teszem, de választanom kellett: vagy használok erősebb vegyszereket, vagy nem lesz mit árulnom,” mondta János, miközben gyönyörű őszibarackjait rendezgette.
A Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal legfrissebb jelentése szerint a hazai gyümölcsökben a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) szintje helyenként megközelíti a határértéket. Ezek a vegyületek, amelyek részben természetes módon is képződhetnek, bizonyítottan rákkeltő hatásúak hosszú távú kitettség esetén. Dr. Kovács Mária toxikológus szerint azonban nincs ok pánikra: „A szervezetünk rendelkezik olyan méregtelenítő mechanizmusokkal, amelyek kis mennyiségben képesek semlegesíteni ezeket az anyagokat. A kulcs a változatos táplálkozás és a megfelelő előkészítés.”
A kisebb családi gazdaságokban termelt gyümölcsök általában kedvezőbb képet mutatnak. A Szegedi Tudományegyetem kutatása kimutatta, hogy a hagyományos módszerekkel, vegyszertakarékosan termesztett gyümölcsökben akár 60%-kal alacsonyabb lehet a káros vegyületek aránya. Nagy Zsuzsanna, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke kiemeli: „A biogazdálkodók nem használhatnak szintetikus növényvédő szereket, így termékeikben minimális a kockázatos anyagok jelenléte.”
Mit tehetünk vásárlóként? Mossuk alaposan a gyümölcsöket folyó víz alatt, és ha lehet, hámozzuk meg azokat, mivel a káros anyagok jelentős része a héjban koncentrálódik. Keressük a helyi termelőket, akiktől közvetlenül tájékozódhatunk a termesztés körülményeiről. És ami talán a legfontosabb: együnk változatosan, sokféle forrásból származó gyümölcsöt, így egyetlen típusú szennyezőanyagnak sem leszünk kitéve tartósan.
Az egészséges táplálkozás öröme továbbra is felülmúlja a kockázatokat. Ahogy nagyszüleink is tudták: mértékkel minden jó, s ami a kertből az asztalra kerül, az nemcsak testünket, de lelkünket is táplálja.

