A Szent István Bazilikától néhány lépésre, egy kis családi cukrászdában mosolyogva figyelem, ahogy gyerekek fújják hatalmasra színes rágógumi-buborékjaikat. Ki gondolná, hogy ez az egyszerű élvezet immár 152 éves múltra tekint vissza? 1872-ben Thomas Adams amerikai feltaláló szabadalmaztatta az első kereskedelmi forgalomba kerülő rágógumit, amit akkoriban még „Adams New York Gum” néven árultak.
A rágógumi története azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A maják már időszámításunk előtt rágcsálták a sapodilla fa megkeményedett nedvét, míg az észak-amerikai indiánok a lucfenyő gyantáját használták hasonló célra. A modern rágógumi születése mégis az 1860-as évek végére tehető, amikor Adams kísérletezni kezdett a chicle nevű növényi alapanyaggal, amit eredetileg gumihelyettesítőként akart felhasználni. A kudarc új irányt adott kísérleteinek, és megszületett az első ipari rágógumi.
A 20. század fordulóján William Wrigley Jr. forradalmasította az iparágat. Marketingstratégiája és innovatív ízesítései, mint a híres Spearmint vagy Juicy Fruit, világszerte ismertté tették a terméket. A második világháború alatt az amerikai katonák ellátmányának része lett, így terjedt el Európában és Ázsiában is. Magyarországon az 1960-as években vált népszerűvé, amikor megjelentek a hazai gyártású termékek, bár ezek minősége elmaradt a nyugati változatoktól.
„A rágógumi nem csupán egy termék, hanem kulturális jelenség, amely összeköti a generációkat,” magyarázza dr. Kovács Erzsébet kultúrtörténész, aki a hétköznapi tárgyak szociológiájával foglalkozik. „A buborékfújás gyermekkorunk közös élménye, de ugyanakkor a rágógumi a modern fogyasztói társadalom egyik első globális szimbóluma is.”
Napjainkra a rágógumiipar átalakult. A cukormentes, fogbarát változatok egészségtudatos fogyasztókat céloznak meg, míg a speciális ízek és funkcionális típusok – stresszoldó, energizáló vagy éppen nikotin-helyettesítő – az életmódváltás eszközeivé váltak. A buborékfújás művészete azonban időtlen maradt. Ahogy a cukrászdában a gyerekek között verseny alakul ki a legnagyobb buborék címéért, arra gondolok: van valami megnyugtatóan állandó ebben a folyton változó világban.
