A Kossuth tér fái között suttogó esti szellő és a várakozástól vibráló levegő fogadta a nyíregyházi közönséget tegnap este. Radics Gigi, aki immár több mint egy évtizede a magyar könnyűzene egyik legragyogóbb csillaga, hazatért. Nem csupán földrajzi értelemben – bár valóban itt kezdte pályafutását egy helyi tehetségkutatón –, hanem a közös kulturális gyökerekhez, amelyek összekapcsolják az előadót és hallgatóságát.
„Minden dalommal hidat szeretnék építeni” – vallotta meg az énekesnő két szám között, miközben a tér megtelt közel háromezer emberrel. Fiatalok és idősebbek, családok gyermekekkel, különböző hátterű emberek álltak egymás mellett, egyesítve őket a zene egyetemes nyelve. Az est legmeghatóbb pillanata kétségkívül akkor érkezett el, amikor Gigi meghívta a színpadra a helyi Szent Imre Katolikus Gimnázium kórusát, hogy együtt adják elő a „Hazatérés” című szerzeményét, amely a gyökerekhez való visszatalálásról szól.
A koncert nem csupán zenei élmény volt, hanem kulturális esemény, amely tükrözte társadalmunk vágyát a közösségi élményekre és az összetartozás megélésére. Ahogy Török Gábor, a városi kulturális központ igazgatója fogalmazott: „A művészet, és különösen a zene képes arra, amit a politika gyakran nem – egyesíteni az embereket közös értékek mentén.”
Különösen figyelemreméltó volt az a tudatos döntés, hogy a repertoár magyar népzenei motívumokkal átszőtt dalokkal kezdődött, majd fokozatosan nyitott a modern popzene felé, szimbolizálva azt az utat, amelyen kulturális örökségünk és kortárs identitásunk összefonódik. Radics előadásmódja egyszerre tisztelgett a hagyományok előtt, miközben friss, modern hangzásvilágot teremtett.
A koncert záróakkordjaként felcsendülő „Őrizz meg engem” nem csupán egy dal volt, hanem ima is – fohász azért, hogy megőrizhessük mindazt, ami összeköt bennünket: a közös emlékeket, értékeket, és azt a képességünket, hogy a zene által egy közösséggé válhatunk, ha csak néhány órára is. Ez a zenei élmény emlékeztet bennünket, hogy a kulturális örökségünk nem múzeumi tárgy, hanem élő, lélegző valóság, amely a jelen pillanataiban nyer új értelmet és erőt.
