Az 1921-es első tudományos pupillometriás vizsgálatok óta tudjuk, hogy szemünk sötét középpontja többről árulkodik, mint puszta fényérzékenység. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének legfrissebb, 2024 novemberében közzétett tanulmánya szerint a pupilla méretváltozása különösen pontos biomarkerként szolgál érzelmi állapotunk, kognitív terhelésünk és akár betegségeink korai felismerésében is. Kutatók a Semmelweis Egyetemmel együttműködve modern infravörös pupillometriával vizsgálták ezt a jelenséget.
Pupilláink alapvetően a fényre reagálnak – erős fényben összeszűkülnek, sötétben kitágulnak – de ennél sokkal összetettebb folyamatok zajlanak. Horváth Katalin idegtudomány-kutató megfigyelései szerint: „A pupilla átmérője nemcsak a környezeti fényviszonyokra, hanem mentális terhelésre, érzelmi ingerekre és még gyógyszerekre is érzékenyen reagál.” A tanulmány igazolta, hogy nehezebb matematikai feladatok megoldása során a pupilla akár 30%-kal is megnövekedhet. Érzelmi reakcióknál még érdekesebb a helyzet: pozitív és negatív ingerek egyaránt kitágítják a pupillát, de időbeli lefutásuk eltérő mintázatot mutat.
Az új generációs pupillometriás eszközök ma már képesek milliszekundumos pontossággal követni a szem reakcióit, ami forradalmasítja a neurológiai diagnosztikát. A Pécsi Tudományegyetem kutatói 2023-ban kimutatták, hogy bizonyos neurodegeneratív betegségek – mint az Alzheimer-kór – már évekkel a klinikai tünetek megjelenése előtt okozhatnak eltéréseket a pupilla fényre adott válaszában. Az ELTE Kognitív Pszichológiai Tanszékének vizsgálatai pedig arra mutattak rá, hogy a pupillaméret-változás akár 82%-os pontossággal jelezheti előre a figyelmi fókusz váltásait.
Hazai fejlesztésű, mesterséges intelligenciával támogatott pupillometriás rendszerek már 2025-től elérhetővé válhatnak a klinikai gyakorlatban is. Az eszközök alkalmazási területe rendkívül széles: a pszichiátriai diagnosztikától kezdve a hazugságvizsgálaton át a fogyasztói preferenciák feltérképezéséig terjedhet. A technológia etikai vonatkozásai is előtérbe kerülnek, hiszen a pupillaméret nem tudatosan irányítható, így akaratunktól független betekintést nyújt belső állapotunkba.
A pupillometria fejlődése újabb példája annak, hogyan válhat egy egyszerű fiziológiai jelenség megfigyelése komplex tudományággá. Szemünk tükre valóban lelkünk – és egészségünk – tükre is egyben, csak most már precíz műszerekkel is láthatóvá válnak azok a finom reakciók, amelyeket évezredek óta ösztönösen érzékelünk egymáson.
