Az 1970-es évektől kezdődően az esőerdők fokozatos felszámolása a pálmaolaj-ipar növekedése miatt jelentős mértékben hozzájárult a biológiai sokféleség csökkenéséhez, különösen Délkelet-Ázsia szigetvilágában. A Magyar Természettudományi Múzeum archívumában fellelhető dokumentumok szerint a trópusi területek biodiverzitásának vizsgálata már az 1880-as években elkezdődött magyar kutatók részvételével, akik felismerték e területek ökológiai jelentőségét.
A pálmaolaj környezeti hatásainak értékelésében jelentős fordulópontot jelentett a 2020-as évek elején elindult fenntartható termelési kezdeményezések sora. Az Országos Környezetvédelmi Intézet 2023-as jelentése rámutatott, hogy a pálmaolaj-termelés következtében Indonéziában és Malajziában az eredeti erdőterületek mintegy 18%-a tűnt el az elmúlt három évtizedben. A MTA Ökológiai Kutatóközpontjának friss tanulmányai ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a nemzetközi nyomásra bevezetett fenntartható gyakorlatok egyes régiókban már mérséklik a káros hatásokat.
A Kárpát-medence élelmiszerbiztonsági helyzetét elemző kutatások szerint hazánkban is jelentős mennyiségű pálmaolajat tartalmazó termék kerül forgalomba. A Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Karának laboratóriumi vizsgálatai kimutatták, hogy a magyar háztartásokban használt élelmiszerek közel 30%-a tartalmaz valamilyen formában pálmaolajat, ami közvetett módon kapcsolja össze mindennapjainkat a távoli ökoszisztémák sorsával.
Az említett fenntartható termelési módszerek között különösen ígéretesnek bizonyult a már meglévő ültetvények hozamának növelése új területek bevonása helyett. Dr. Kovács Mária, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központjának kutatója szerint: „A körültekintő művelési gyakorlatok és a megfelelő szabályozás együttesen biztosíthatják, hogy a pálmaolaj-termelés ne a biológiai sokféleség további csökkenését eredményezze.„
A történelmi távlatból szemlélve látható, hogy a globális kereskedelmi rendszerek környezeti hatásai mindig is összekapcsolták a Kárpát-medencét a világ távoli pontjaival. Ahogy a 19. században a gyarmatáruk beáramlása, úgy ma a pálmaolaj jelenléte mutatja meg, hogy felelősségünk túlmutat közvetlen környezetünkön. A környezettudatos fogyasztói magatartás és a nemzetközi együttműködés lehet az eszköz, amellyel hozzájárulhatunk a trópusi ökoszisztémák megőrzéséhez, miközben saját kulturális és természeti örökségünk védelmét is szem előtt tartjuk.
