A budai Várkert Bazár filmfesztiváljának nyüzsgő forgatagában tűnt fel Owen Cooper, Hollywood legújabb felfedezettje. A huszonöt éves amerikai színész, aki nemrég a „Csillagok árnyékában” című filmmel aratta első jelentős sikerét, most Budapestre látogatott, hogy legújabb munkáját bemutassa a magyar közönségnek. Miközben a Duna-parti esti fényben autogramokat osztott, lehetetlen volt nem észrevenni azt a sajátos kisugárzást, amely egyszerre idézi James Deant és a fiatal DiCapriót.
Cooper, aki családi gyökereit tekintve magyar felmenőkkel is büszkélkedhet, különös affinitást mutat a közép-európai kultúra iránt. „Nagyapám mindig mesélt a budapesti gyermekkoráról. Ezek a történetek formálták a művészetről alkotott elképzeléseimet,” mondta beszélgetésünk során. Első komolyabb szerepét három évvel ezelőtt kapta, amikor Martin Scorsese felfigyelt rá egy független filmben, és azóta szédületes sebességgel ível felfelé pályája. Különlegessége abban rejlik, ahogy a klasszikus színészi technikákat ötvözi a modern kifejezésmódokkal, miközben természetes előadásmódja minden szerepében hitelesnek hat.
A kritikusok szerint Cooper igazi átváltozóművész. Legutóbbi alakításában, egy háborús veterán megszemélyesítőjeként, olyan mélységeket mutatott meg, amelyek ritkák a korosztályában. „Nem egyszerűen eljátszom egy karaktert. Megpróbálok belépni az életébe, megérteni motivációit, fájdalmait és örömeit,” magyarázta színészi filozófiáját. Ez a megközelítés teszi különlegessé a vásznon – nem látjuk őt színészkedni, csak a történet sodrába kerülünk általa.
A magyarországi látogatása több mint egyszerű promóció. Cooper találkozott fiatal magyar színészekkel, és mesterkurzust tartott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Fontosnak tartja, hogy tudását és tapasztalatait megossza, különösen olyan országokban, ahol mély kulturális hagyományok alakítják a művészeti életet. „Magyarország filmművészete mindig is inspiráló volt számomra,” vallotta be. „Szabó István és Tarr Béla munkássága olyan szellemi örökség, amelyből minden színésznek tanulnia kellene.”
Cooper következő projektje egy magyar származású amerikai zeneszerző életét dolgozza fel, amelyben a művészi elhivatottság és a kulturális identitás kérdéseit járja körül. Ez a szerep különösen közel áll hozzá, hiszen saját útkeresésének kérdéseit is tükrözi. Ahogy a beszélgetésünk végén megfogalmazta: „A művészet nem ismer határokat, de a gyökerek táplálják a fát. Az én fám most itt, Budapesten is mélyebbre eresztette gyökereit.”
