Az októberi esőzések között alig bukkan fel a nap, és ez nem pusztán hangulatunkon, de szervezetünk működésén is nyomot hagy. A Szent Imre Kórház rendelőfolyosóján egyre hosszabb sorok kígyóznak – többségében fáradt, kedvetlen emberekkel, akiknek vérképe beszédes hiányokat mutat. Dr. Kovács Erzsébet immunológus szerint az elmúlt évtizedben közel 40%-kal nőtt az őszi vitaminhiánnyal kapcsolatos panaszok száma, ami összefügg megváltozott táplálkozási szokásainkkal és a kevesebb természetes napfény-expozícióval.
A modern városi életmód különös csapdát állít: miközben élelmiszerekben bővelkedünk, paradox módon szervezetünk kulcsfontosságú tápanyagokban szenved hiányt. „A páciensek többségénél jelentős D-vitamin hiányt, valamint alacsony magnézium- és cinkszintet látunk, ami közvetlenül összefügg a krónikus fáradtsággal és a csökkent immunválasszal” – magyarázza a szakember. Az Országos Népegészségügyi Központ idei felmérése szerint a magyar lakosság közel 68%-a küzd valamilyen mikrotápanyag-hiánnyal az őszi-téli időszakban, miközben ezt sokszor stressznek vagy szezonális lehangoltságnak tulajdonítják.
Különösen aggasztó, hogy gyermekek és idősek körében még súlyosabb a helyzet. Tóth Márta dietetikus a hagyományos étkezési kultúra visszaszorulását látja a háttérben: „Nagyszüleink ősszel természetes módon fogyasztottak több savanyú káposztát, céklát, fekete retket. Ezek a szezonális ételek pont azt biztosították, amire a szervezetnek szüksége volt.” A szakember szerint nem véletlen, hogy a hagyományos magyar konyha őszi receptjei bővelkedtek C-vitaminban gazdag és immunerősítő fogásokban.
A megoldás nem feltétlenül csak gyógyszertári készítményekben rejlik. A természetes fényben töltött idő növelése, a rendszeres mozgás, valamint a tudatos, idényzöldségekre és gyümölcsökre alapozott táplálkozás együttesen képes visszaállítani szervezetünk egyensúlyát. A régi böjti hagyományok, a fermentált ételek fogyasztása és a tradicionális őszi vitaminbombák – mint a csipkebogyó vagy a kökény – újrafelfedezése nemcsak gasztronómiai élmény, de egészségügyi szükségszerűség is mai világunkban.
Miközben a tudomány folyamatosan fejlődik, az egészség megőrzésének bölcsessége részben abban a tudásban is rejlik, amit felmenőink természetes ritmusban élve ösztönösen követtek. Ez az örökség különösen értékes most, amikor az évszakok váltakozása egyre kevésbé határozza meg mindennapjainkat, miközben testünk továbbra is e szerint működik.
