A Sándor-palota karácsonyi díszítése között beszélgetünk a miniszterelnökkel egy ritka, személyes pillanatban. Orbán Viktor félreteszi a politikát, miközben a családi hagyományokról mesél. „Karácsonykor mindig az utolsó pillanatban veszem meg az ajándékokat,” vallja be mosolyogva. „Ilyenkor kiszakadok a politikai buborékból, és átlagemberként rohangálok, mint bárki más.”
A miniszterelnöki család szentestéje meglepően hagyománykövető. Ahogy a legtöbb magyar családnál, náluk is december 24-én délután kezdődik az ünnep. „Feleségemmel, Anikóval közösen készítjük el a halászlevet, ami elmaradhatatlan része a mi karácsonyunknak,” mondja Orbán. „Közben a gyerekek és unokák feldíszítik a fát – ez már az ő feladatuk, amióta a legkisebb is elmúlt tízéves.” A hagyományos vacsora után jön az ajándékozás, majd az éjféli mise a felcsúti templomban.
Idén különleges meglepetést tervez a család számára. „Előkerültek nagyapám régi kéziratos receptjei, köztük a családi mézeskalács titka. Napokig gyakoroltam titokban a pékségünkben, hogy meglepjem a családot az eredeti, száz éves recept szerint készült mézeskaláccsal.” A politikus szerint az ünnepek valódi jelentősége túlmutat az ajándékokon. „A legnehezebb politikai időszakokban is a család jelentette a biztos pontot. Karácsonykor tudatosan félreteszem az államügyeket.”
A miniszterelnök elárulta, hogy az ünnepek alatt ritkán használja a telefonját. „Van egy családi szabályunk: szenteste mindenki kikapcsolja a telefonját. Először a gyerekek tiltakoztak, most már ők emlékeztetnek engem.” Az idei karácsonyra vonatkozó terveiről szólva megjegyzi: „Idén szeretnénk visszatérni a gyökerekhez – egyszerűbb ajándékok, több beszélgetés, közös társasjátékok.”
„A karácsony megtanított valamire, amit a politikában is igyekszem alkalmazni: a hagyományok nem véletlenül maradtak fenn évszázadokon át. Bennük rejlik valami időtlen bölcsesség, amit érdemes megőrizni a jövő számára is” – zárja gondolatait a miniszterelnök, miközben az ablakon át láthatóvá válik az első hópehely.
