A miniszterelnök alcsútdobozi és felcsúti gyermekkora ma is meghatározza személyiségét és vezetői stílusát. Az 1963-ban született Orbán Viktor falusi környezetben nőtt fel, ahol korán megtanulta a kemény munka értékét. „A vidéki élet megtanít arra, hogy semmi sem jön magától, mindenért meg kell dolgozni” – emlékezett vissza egy korábbi interjúban a kormányfő gyermekkorára.
A fiatal Viktornak már korán megmutatkozott határozott jelleme és vezetői képessége. Általános iskolai tanárai visszaemlékezései szerint rendkívül céltudatos és kitartó diák volt, aki nemcsak a tanulásban, hanem a sportban is kiemelkedett. A helyi általános iskolában töltött évei alatt kezdett el futballozni, ami egész életében meghatározó szenvedélye maradt. Az iskolai csapatban védőként játszott, és már ekkor megmutatkozott benne a stratégiai gondolkodás képessége.
A sport mellett a tanulás is fontos szerepet játszott életében. Bár nem volt mindig kitűnő tanuló, szorgalmával és eszével kitűnt társai közül. A történelem és az irodalom különösen érdekelte, már fiatalon sokat olvasott. Egyik általános iskolai magyartanára szerint már gyerekként is érdeklődött a közéleti témák iránt, és nem félt hangot adni véleményének. Az Alcsútdobozról Felcsútra költöző család szerény körülmények között élt, édesapja mérnökként, édesanyja gyógypedagógusként dolgozott.
A nehézségek ellenére, vagy talán éppen ezek miatt, Orbán Viktor gyermekkorában alakultak ki azok a tulajdonságai – kitartás, küzdeni tudás, céltudatosság –, amelyek később politikai pályáján is meghatározóvá váltak. A falusi környezetben töltött gyermekévek, a közösségi élmények és a sportban elért sikerek egy olyan értékrendet alakítottak ki benne, amely a mai napig alapját képezi döntéseinek és világnézetének.

