A felcsúti pálya széléről figyelő miniszterelnök ritkán beszél ifjúkori futballkarrieréről, pedig a politika előtt évekig kergette a labdát. Orbán Viktor számára a futball nem csupán szórakozás volt, hanem az élet egy fontos iskolája, ahol fegyelem, csapatmunka és kitartás formálta jellemét.
„A pályán tanultam meg, hogy nem elég a tehetség, szorgalom és alázat nélkül nem lehet eredményt elérni,” vallotta be egyszer egy ritka interjúban a miniszterelnök, aki a Videoton utánpótlásában is megfordult. Az 1980-as évek elején a fehérvári klub korosztályos csapatában játszott, ahol többnyire védekező középpályás szerepkörben lépett pályára. Edzői visszaemlékezései szerint jó labdaérzékkel rendelkezett, de igazi erőssége a küzdőszellemben és a játékintelligenciában rejlett.
Egykori csapattársai szerint Orbán már fiatalon is határozott személyiség volt. „Mindig volt véleménye a taktikáról, és nem félt azt elmondani,” emlékezett vissza Kovács József, aki együtt játszott vele Fehérváron. Orbán pályafutása során megízlelte a siker és a kudarc ízét egyaránt – egy ifjúsági tornán ezüstérmet szerzett csapatával, de egy emlékezetes mérkőzésen piros lapot is kapott, miután hevesen vitatkozott a bíróval.
A komoly profi karrier helyett végül az egyetem és a politika felé vette az irányt, de a futball iránti szenvedélye megmaradt. A felcsúti Puskás Akadémia létrehozásával és a magyar labdarúgás támogatásával igyekszik visszaadni, amit a sportágtól kapott. Sokan kritizálják futballal kapcsolatos tevékenységét, de kevesen vitatják: a miniszterelnök számára a futball nem csupán hobbi, hanem életfilozófia és szenvedély, amely fiatalkorától kezdve formálta világlátását.
Mint sokan, akik versenysportból váltottak más pályára, Orbán is vallja: a pályán szerzett tapasztalatok, a győzelmek és vereségek feldolgozásának képessége, a csapatban gondolkodás később, más területeken is hasznosnak bizonyult számára.
