Az ólom mint szennyező anyag jelenléte az emberi történelemben sokkal régebbi, mint azt korábban gondoltuk. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által nemrég közzétett kutatások szerint már a bronzkori Kárpát-medencei leletek is mutatnak ólomszennyezésre utaló jeleket. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található csontmaradványok izotópvizsgálata megdöbbentő eredményeket hozott: az emberi szervezetben már kétezer évvel ezelőtt is kimutatható volt az ipari szennyezés nyoma.
Az ólom használata az emberiség hajnalára nyúlik vissza, de tömeges elterjedése a római korban kezdődött. Az ólomcsöveket szállításra, az ólomtartalmú edényeket élelmiszer tárolására használták. A Pannónia provincia területén feltárt vízvezetékrendszerek maradványai egyértelműen bizonyítják, hogy elődeink tudtukon kívül rendszeresen fogyasztottak ólomszennyezett vizet. Dr. Kovács István régészprofesszor szerint „a római kori Aquincum területéről származó emberi maradványok 60%-ában találtunk a természetes szintnél magasabb ólomkoncentrációt, ami közvetlen összefüggést mutat az akkori vízvezeték-hálózattal.”
A középkori Magyar Királyság területén az ólommérgeződés újabb forrása jelent meg: a kohászat és a bányászat. Az Országos Levéltárban őrzött, 1347-es feljegyzések szerint a felvidéki bányavárosokban már akkor feljegyeztek olyan megbetegedéseket, amelyek tünetei ólommérgezésre utalnak. A bányászok körében jelentkező remegés, gyengeség és mentális problémák egyértelműen kapcsolódtak munkakörülményeikhez, bár akkoriban még nem ismerték fel a mérgezés valódi okát.
Az ipari forradalom korában a Kárpát-medencei városok ólomszennyezettsége drámai mértékben emelkedett. Az 1867-es kiegyezés utáni gyors iparosodás során a városi környezetben az ólomkoncentráció a korábbi szintek tízszeresére nőtt, ahogy azt a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet üledékrétegekre vonatkozó vizsgálatai kimutatták. Ez az időszak tekinthető a modern kori ólomszennyezés kezdetének hazánkban.
A mai tudományos ismereteink tükrében különösen értékesek a történelmi tapasztalatok. Az ólom évezredeken át kísérte civilizációnkat, látható és láthatatlan károkat okozva. A múlt környezeti hibáiból tanulva nagyobb figyelmet kell fordítanunk a környezetszennyező anyagok hosszú távú hatásaira. Ahogy a Kárpát-medence történetében láthatjuk, a környezeti ártalmaink nemcsak minket, de az utánunk jövő generációkat is érinthetik, így történelmi felelősségünk a környezettudatos gondolkodás fejlesztése.
