A hétvégi budapesti technológiai expón a látogatók hosszú sorokban várakoztak, hogy kipróbálhassák a Meta és az Oakley közös fejlesztésű okosszemüvegét, amely 2026-ra ígéri az automatikus arcfelismerési funkciókat. András, egy harmincas családapa mosolyogva próbálta az eszközt: „Fantasztikus, hogy csak ránézek valakire, és azonnal látom a nevét, közösségi profiljait. De bevallom, kicsit ijesztő is.„
Ez a kettősség jellemzi a legújabb okosszemüveg-fejlesztéseket. A Magyar Adatvédelmi Szakértők Egyesületének felmérése szerint a magyarok 62%-a aggódik az arcfelismerő technológiák miatt, miközben 73%-uk szívesen használná a mindennapi életét megkönnyítő funkciókat. Dr. Kovács Mária technológiai etikus szerint kritikus ponton állunk: „A 2026-ra tervezett tömegpiaci bevezetés alapjaiban változtathatja meg társadalmi kapcsolatainkat. Az arcfelismerés nem csupán kényelmi kérdés, hanem az emberi kapcsolatok új dimenziója.„
A technológia előnyei vitathatatlanok. Képzeljük el, amikor egy zsúfolt rendezvényen azonnal felismerjük rég nem látott ismerőseinket, vagy egy üzleti találkozón automatikusan előhívhatjuk tárgyalópartnerünk adatait. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatócsoportja szerint azonban ezzel párhuzamosan erősödhet a digitális megfigyelés és csökkenhet a személyes interakciók spontaneitása.
„A technológia önmagában semleges, a használata teszi jóvá vagy rosszá,” magyarázza Németh Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Etikus Technológia Tanszékének vezetője. „Törekednünk kell olyan szabályozásra, amely biztosítja az egyensúlyt a technológiai fejlődés és az emberi méltóság védelme között.„
Ahogy közeledünk a 2026-os tömeges bevezetéshez, mindannyiunknak el kell gondolkodnunk: mit nyerünk és mit veszítünk, amikor a világot egy folyamatosan azonosító és kategorizáló szűrőn keresztül kezdjük szemlélni? Talán épp azok a véletlenszerű, azonosíthatatlan találkozások vesznek el, amelyek emberségünk lényegét adják – a lehetőség, hogy előítéletek és digitális előélet nélkül ismerjünk meg másokat.
