A budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház tegnap fejezte be „Atomkori Szorongások” retrospektív filmhetét, ahol több mint húsz nukleáris katasztrófával foglalkozó filmet vetítettek. A közönség soraiban ülve megfigyeltem, ahogy fiatalok és idősek egyaránt ámulattal és borzongással reagáltak Godzilla újjáéledésére, amely immár 70 éve testesíti meg az emberiség atomfegyverek iránti félelmét.
Az atomkorszak kezdete óta a filmművészet különleges módon dolgozza fel kollektív félelmeinket. Balogh Péter filmtörténész szerint ezek a művek nemcsak szórakoztatnak, hanem tükröt tartanak társadalmi szorongásainknak is. „A nukleáris szörnyfilmek valójában nem a szörnyekről szólnak, hanem rólunk, emberekről és arról, hogyan kezeljük a tudomány erejét,” magyarázta a szakember a vetítéssorozat nyitóbeszédében. Az eredetileg 1954-es japán Godzilla és mai utódai között világos folytonosság figyelhető meg: a természet erőinek megbolygatása visszafordíthatatlan következményekkel jár.
A Filmarchívum által nemrég digitálisan felújított „Majd holnap” (1980) című magyar sci-fi újranézése különösen erős élmény volt. A Csernobil előtt hat évvel készült film döbbenetes előrelátással ábrázolt egy nukleáris balesetet. Kovács Anna, a Magyar Filmtudományi Társaság elnöke kiemelte: „Ezek a filmek egyszerre szolgálnak figyelmeztetésként és pszichológiai szelepként, lehetővé téve, hogy biztonságos távolságból szembesüljünk legmélyebb félelmeinkkel.”
Figyelemre méltó, hogy míg a hidegháború alatt a nukleáris filmek elsősorban a szuperhatalmi konfliktusokról szóltak, napjainkban inkább az ökológiai katasztrófa és a technológiai felelősség kérdései kerülnek előtérbe. A mai alkotások komplexebb morális kérdéseket feszegetnek: nem egyszerűen az atomenergia veszélyeit mutatják be, hanem azt is, hogyan használjuk a tudást, és milyen árat fizetünk érte.
A filmhét zárófórumán egyetértés született: ezek az alkotások nem pusztán szórakoztatnak, hanem generációkon átívelő kulturális emlékezetet teremtenek. Segítenek feldolgozni és továbbadni történelmi traumáinkat, miközben ébren tartják az emberi felelősség kérdését. Talán épp ezért maradnak időtállók a nukleáris szörnyfilmek – mert miközben félelmeinket szimbolizálják, segítenek azokkal szembenézni.
