A budapesti Várfok Galériában múlt héten nyílt kiállítás különös módon helyezi középpontba a táplálkozás és identitás kapcsolatát. Balla Eszter „Asztalközösség” című fotósorozata családokat örökít meg étkezés közben, miközben feltárja, hogyan vált sokszor ideológiai harctérré az, ami egykor egyszerűen a közösségi lét alapja volt. A képeken megjelenő generációs törésvonalak – nagyszülők hagyományos húsos ételei és unokáik növényi választásai – kulturális átalakulásunk mély rétegeit tárják fel.
Az étkezés sosem csupán táplálkozás volt, hanem identitásunk kifejeződése is. „A magyar ember számára a húsfogyasztás évszázadokon át nemcsak táplálkozási, hanem kulturális kérdés volt, ünnepek és közösségi események középpontja” – magyarázza Fehér István néprajzkutató. Napjainkban azonban egyre többen választják a növényi alapú táplálkozást, és ez családon belüli feszültségekhez vezethet. Farkas Júlia, a Családszociológiai Intézet kutatója szerint „sokszor a vasárnapi ebéd válik a generációs értékütközések színterévé, ahol a nagyszülők elutasításként élik meg, ha az unoka nem fogyasztja a hagyományos ételeket.”
A változás mögött összetett társadalmi folyamatok állnak. Egyrészt környezettudatossági szempontok, másrészt a globális trendek hatása, harmadrészt identitáskereső törekvések. Fontos azonban látni, hogy mindkét oldalon értékek húzódnak meg: a hagyományőrzés és a fenntarthatóság egyaránt fontos szempontok. A Keresztény Ökológiai Társaság legutóbbi konferenciáján Ferenc pápa Laudato Si’ enciklikáját idézve hangsúlyozták, hogy a teremtett világ védelme és a hagyományok tisztelete nem ellentétesek.
Talán az lehet a megoldás, ha nem ideológiai csatatérként tekintünk étkezési szokásainkra. Az asztalközösség évezredes érték, amely akkor is működhet, ha nem ugyanazt esszük. A családi étkezések során megélhetjük a különbözőségek elfogadását és a közös értékek megtalálását – ami talán minden táplálkozási formánál fontosabb kulturális örökségünk.
