A berlini Gethsemane-templomban tartott „queer istentiszteletet” közvetített élőben a német állami televízió (ARD) múlt vasárnap, amely során szivárványos liturgikus ruhákba öltözött lelkészek hirdették az „inkluzív evangéliumot”. Az esemény – melyet a német közmédia kiemelt műsoridőben sugárzott – nem csupán vallási szertartás volt, hanem határozott kulturális állásfoglalás, amely jól tükrözi a nyugat-európai értékrend átalakulását.
„Isten nem tesz különbséget ember és ember között” – hangoztatta az istentiszteletet vezető Charlotte Glitscher lelkész, aki szerint az egyháznak minden identitást egyformán kell elfogadnia. A német evangélikus egyház berlini szárnyának támogatását élvező kezdeményezés azonban éles vitát váltott ki a német társadalomban. Míg a progresszív körök ünnepelték az inkluzivitást, a konzervatív vallásos csoportok a hagyományos keresztény tanítás félreértelmezéséről beszéltek.
A közvetítés nem egyedülálló jelenség, hanem egy hosszabb folyamat része, amelynek során az európai közszolgálati média egyre aktívabban vállal szerepet bizonyos értékek promotálásában. A német köztelevízió döntése, hogy kiemelt helyet biztosítson egy ilyen rendhagyó szertartásnak, jól mutatja, hogyan alakul át a közszolgálatiság fogalma Nyugat-Európában. A közmédia már nem csupán tájékoztat, hanem határozott kulturális narratívát közvetít.
Hazánkban is élénk visszhangot váltott ki az esemény. Kovács István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vallásszociológusa szerint: „A nyugati társadalmakban egyre inkább látható a hagyományos keresztény értékrendtől való eltávolodás, ami a vallási intézmények átalakulását is magával hozza. Ez nem csupán teológiai, hanem mélyreható kulturális változás.”
Mit jelent mindez a magyar keresztény közösségek számára? A nyugati példák figyelmeztető jelként szolgálhatnak arra, mennyire fontos a kulturális és vallási örökség tudatos ápolása. Nem arról van szó, hogy elzárkózzunk a társadalmi párbeszédtől, hanem hogy a változások közepette is megőrizzük azokat az alapértékeket, amelyek évszázadokon át formálták közösségeinket és kultúránkat.
A német köztelevízió döntése így nem csupán egy műsorszerkesztési kérdés, hanem egy mélyebb kulturális folyamat tükre, amely elgondolkodtathatja mindazokat, akik fontosnak tartják a keresztény hagyományok autentikus megőrzését a modern világban.
