A Hősök terén gyülekező tömeg lélegzete láthatóvá válik a júniusi alkonyatban. Tizenöt éve már, hogy a Nélküled dallama összeforrt a nemzeti összetartozás napjával. Nyerges Attila, az Ismerős Arcok frontembere kezében gitárral áll a mikrofonhoz. „Sosem gondoltam volna, hogy egy dal ennyire túlnőhet önmagán,” mondja csendesen, mielőtt az első akkordokat megpendítené.
Az eredetileg személyes veszteségélményből született dal mára több millió magyar közös himnuszává vált. „Amikor 2010-ben megírtam, egy barátom elvesztésének fájdalmát próbáltam feldolgozni,” meséli Nyerges a koncert után. „A dal aztán valahogy utat talált a kollektív emlékezetbe.” A Nélküled különleges státusza a Kárpát-medence magyar közösségeinek identitásában megkérdőjelezhetetlen. Határon innen és túl, stadionokban, családi összejöveteleken, iskolákban csendül fel rendszeresen.
Ádám János zenetörténész szerint a dal ereje egyszerűségében rejlik: „Olyan alapvető emberi érzelmeket szólaltat meg, amelyek túlmutatnak a politikán. Veszteség, összetartozás, emlék és remény – ezek egyetemes emberi tapasztalatok.” A Nélküled sikeresen kerüli el a direkt politizálást, miközben mély történelmi és érzelmi húrokat pendít meg. Generációkat köt össze, hiszen nagyszülők és unokák egyaránt tudják sorait.
Az idei megemlékezésen különösen látványos volt, ahogy a közönség soraiban fiatalok ezrei énekelték együtt az idősebb generációkkal. A 16 éves Kovács Eszter Debrecenből szüleivel érkezett: „Nekem ez nem a múltról szól, hanem arról, kik vagyunk most. Amikor együtt énekeljük, valahogy közelebb érzem magam a nagyszüleimhez, akik már nincsenek velünk.”
A közös éneklés ereje nem pusztán nosztalgia vagy múltba révedés. Inkább valamiféle kulturális horgony, ami segít megérteni önmagunkat egy folyamatosan változó világban. Ahogy Nyerges fogalmaz: „Nem a múltban élünk, de a gyökereink táplálnak minket. A dal talán azért fontos, mert arra emlékeztet, honnan jövünk és miért tartozunk össze – még akkor is, ha térben elválasztanak minket a határok.”
