A Veres Pálné utcai Családsegítő Központban múlt héten tartott előadáson meglepő adat hangzott el: a párkapcsolati tanácsadásra érkezők közel harmada olyan kapcsolatból menekül, amelyben nárcisztikus személyiségzavarral élő partner okoz lelki sérüléseket. Kovács Éva pszichológus szerint a jelenség egyre gyakoribb, vagy talán csak most kezdünk róla nyíltabban beszélni. „A nárcisztikus kapcsolat olyan, mint egy szép, fényes alma, amely belül már régen rohad” – magyarázta a szakember.
A nárcisztikus személyiségzavar jellemzői az önimádat, az empátia hiánya és a manipulatív viselkedés, amelyek különösen romboló hatással bírnak a párkapcsolatokban. Dr. Tóth Balázs pszichiáter, a Semmelweis Egyetem munkatársa szerint a jelenség nem új, de a közösségi média korában új dimenziókat nyert. Az állandó önmegjelenítés, a tökéletesség látszatának fenntartása és a külső elismerés hajszolása olyan kulturális környezetet teremt, amely táptalajt biztosít a nárcisztikus viselkedésmintáknak.
A budapesti Párkapcsolati Műhely kutatása alapján a nárcisztikus kapcsolat első jele gyakran a „love bombing” – a kezdeti időszakban tapasztalható túlzott figyelem, bókok és ajándékok áradata, ami később hirtelen megszűnik. Horváth Bea, aki három évig élt együtt nárcisztikus párjával, így emlékszik vissza: „Az elején azt hittem, ő a tökéletes társ. Aztán jött az érzelmi hidegség, a kritizálás, a féltékenység. Lassan elveszítettem a barátaimat, a családommal is megromlott a kapcsolatom. Mintha láthatatlan falak épültek volna körém.”
A szakemberek szerint a nárcisztikus kapcsolatokban jellemző az érzelmi hullámvasút, a gaslighting (az áldozat valóságérzékelésének megkérdőjelezése), az áldozat elszigetelése és önértékelésének módszeres rombolása. A Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai Intézet adatai szerint az ilyen kapcsolatokból kilépők jelentős része szenved poszttraumás stressz szindrómában.
Fontos azonban megkülönböztetni az egészséges önbizalmat a valódi nárcizmustól. Nem minden önközpontú vagy figyelemre vágyó ember nárcisztikus. A pontos diagnózist csak szakember állíthatja fel, de a figyelmeztető jelek ismerete segíthet a veszélyes kapcsolatok felismerésében és az időben történő segítségkérésben.
A társadalmi szemléletformálás és a pszichológiai ismeretek terjesztése kulcsfontosságú a probléma kezelésében. Ahogy a Családsegítő Központban egy résztvevő megfogalmazta: „A láthatatlan sebek ugyanúgy gyógyulásra szorulnak, mint a láthatóak. De először fel kell ismernünk, hogy egyáltalán sebesültek vagyunk.”
