A tél végi napfény már megcsillan az ablakpárkányokon, ahol hamarosan újra színes muskátlik pompázhatnak. Nagyanyáink kedvenc virága ma is szeretett dísze erkélyeknek, kerteknek. Barabás Mária kertészmérnökkel beszélgettem, aki szerint a muskátli időtálló népszerűsége nem véletlen: „Ez a növény ötvözi a szépséget az ellenállóképességgel, miközben minimális gondoskodással is hálásan virágzik egész nyáron át.„
A sikeres muskátli-szezon kulcsa a megfelelő tavaszi előkészítés. Február végén, március elején érdemes átvizsgálni az áttelelt példányokat. Ha a növény túlélte a telet, vágjuk vissza 10-15 centiméterre. Távolítsuk el a száraz, elhalt részeket, majd ültessük friss, tápanyagdús földbe. Az új cserepet válasszuk egy mérettel nagyobbra az előzőnél. A pécsi botanikus kertben dolgozó Kovács János szerint „a muskátli akkor lesz igazán dús, ha tavasszal nem kíméljük az ollót – a bátor visszavágás serkenti az elágazásokat.„
A tápanyag-utánpótlás márciustól kéthetente javasolt. Használjunk kifejezetten muskátlinak való tápoldatot, amely gazdag foszforban és káliumban. Fokozatosan szoktassuk a növényt a napfényhez, először árnyékosabb helyen, majd egyre több fényt biztosítva számára. Az öntözésnél ügyeljünk, hogy a föld nedves legyen, de ne álljon a vízben a gyökér.
A muskátlik között válogatva érdemes tudni, hogy a futó muskátli (Pelargonium peltatum) csüngő hajtásaival erkélyládákba ideális, míg az álló muskátli (Pelargonium zonale) egyenes száraival cserépben mutat jobban. Az illatos muskátli (Pelargonium graveolens) nemcsak szép, de aromás levelei révén rovarűző hatással is bír.
A hagyomány és a modern kertészkedés találkozásaként a muskátli ma is összeköti a generációkat. Ahogy a pécsi Szent István téri virágvásáron egy idős hölgy magyarázta unokájának: „Tudod, minden muskátli egy kis darab otthonosság. Nagymamám ablakában is ugyanilyen piros virágok nyíltak, mint amilyeneket most mi választunk.„
