A Nemzeti Színház előcsarnokában találkozom Müller Péterrel, aki bölcs derűvel érkezik legújabb könyvének bemutatójára. A 89 éves író szemeiben fiatalos csillogás, miközben a közönség már gyülekezik. „Mindig meghat, amikor látom, hogy a lélek mélyebb kérdései még ebben a digitális korban is összehozzák az embereket,” jegyzi meg, miközben helyet foglalunk.
Az „Örökség és jelenlét” című új kötete kapcsán beszélgetünk, amely a hagyományok személyes újraértelmezéséről szól. „A tradíció csak akkor él, ha személyessé válik,” magyarázza. „Sokan azt hiszik, a hagyomány olyan, mint egy múzeumi tárgy, amit portalanítani kell. Pedig a hagyomány olyan, mint a kenyér – mindennap frissen kell sütni.” Müller szerint a magyar kultúra különleges gazdagsága abban rejlik, ahogyan képes volt évszázadokon át megőrizni és újraértelmezni önmagát.
A Pünkösdi Kulturális Fesztivál nemrégiben az ő műveiből inspirálódott néptánc-előadással nyitott meg Székesfehérváron. „A tánc a test imája,” mondja mosolyogva. „Amit látunk, az nem csak a múlt felelevenítése, hanem a közösségi emlékezet élő működése.”
Beszélgetésünk során a fogyasztói társadalom kihívásaira is kitérünk. „Ma az emberek identitásukat gyakran a birtokolt tárgyakban keresik, pedig a valódi gazdagság a kapcsolatokban és a belső utakon rejlik,” fejti ki. A Magyar Művészeti Akadémia tavaszi felmérése szerint a fiatalok 68%-a érzi úgy, hogy a hagyományos értékek segítenének eligazodni a világban, mégis kevesen találják meg az utat ezekhez.
„Nem a múltba kell visszatérni, hanem az időtlen bölcsességhez,” hangsúlyozza. „A mai ember legnagyobb szegénysége a csend hiánya. Csend nélkül nincs önismeret, önismeret nélkül nincs valódi kapcsolat.” Müller szerint a családi rituálék, az ünnepek mélyebb megélése és a közös történetek megosztása mind olyan kapaszkodók, amelyek segíthetnek visszatalálni önmagunkhoz és egymáshoz.
Miközben a közönség soraiban már elfoglalják helyeiket az olvasók, Müller Péter elgondolkodva teszi hozzá: „A boldogság nem a birtoklásban, hanem a jelenlétben rejlik. Amikor teljes valónkkal jelen vagyunk egy pillanatban, egy találkozásban – az maga az örökkévalóság.” Ez az egyszerű, mégis mély felismerés talán a legfontosabb üzenete ennek az idős, de fiatal lelkű bölcsnek, aki évtizedek óta tanítja nekünk, hogyan őrizzük meg emberségünket a változó világban.
