Az elmúlt évtizedek során a mikroműanyagok fokozatosan beszivárogtak mindennapi életünkbe. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának 2025-ben publikált tanulmánya szerint ezek a részecskék már nemcsak környezetünkben, hanem szervezetünkben is jelen vannak. A Kárpát-medence különösen érintett: a Duna és Tisza vízrendszere révén a mikroműanyag-szennyezettség a történelmi magyar területek egészén kimutatható.
A legfrissebb kutatások megdöbbentő összefüggést tártak fel a szívbetegségek és a mikroműanyag-kitettség között. Dr. Kovács Mária, a Semmelweis Egyetem kardiovaszkuláris kutatócsoportjának vezetője szerint: „A véráramban keringő mikroműanyag részecskék képesek lerakódni az érfalakban, gyulladásos folyamatokat indítva, melyek hozzájárulnak az érelmeszesedés kialakulásához.” A Kárpát-medencei lakosság körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az itt élők vérében átlagosan 15%-kal magasabb a mikroműanyag-koncentráció az európai átlagnál.
Történelmi perspektívában nézve ez egy teljesen új kihívás. Míg elődeink a természettel harmóniában éltek, ma olyan szennyezőanyagokkal küzdünk, amelyek a modern ipari társadalom termékei. A Magyar Népegészségügyi Központ és a határon túli magyar egészségügyi intézmények összefogásával átfogó monitoring program indult a Kárpát-medence teljes területén, amely az ivóvíz, élelmiszerek és a levegő mikroműanyag-tartalmát vizsgálja.
A jelenlegi adatok szerint a szívbetegségek kockázata akár 20-30%-kal növekedhet a magas mikroműanyag-kitettség következtében. Különösen aggasztó ez Magyarországon, ahol a kardiovaszkuláris megbetegedések amúgy is vezető haláloknak számítanak. Az Országos Kardiológiai Intézet irányításával olyan prevenciós stratégiák kidolgozása kezdődött, amelyek figyelembe veszik ezt az új egészségügyi kockázati tényezőt.
Kulturális örökségünk része a Kárpát-medence természeti kincseinek védelme. A mikroműanyag-szennyezés elleni küzdelem nemcsak egészségügyi, hanem nemzeti érdek is, hiszen közös vízrendszerünk és élelmiszerforrásaink védelmét szolgálja. A történelmi magyarság területein átívelő tudományos együttműködés ebben a kérdésben ismét bizonyítja, hogy a közös kihívásokra adott válaszok megerősíthetik a kulturális és tudományos kötelékeket.
